Kárpátalja anno: a munkácsi várbörtön
Mi a közös Kölcsey, Petőfi és Kazinczy között, azon kívül, hogy a magyar irodalom nagyjai? Mindhármuk neve köthető a munkácsi várhoz. Kölcsey írt róla, Petőfi látta, Kazinczy pedig lakója volt.
Kölcsey Ferenc 1831 decemberében így írt a munkácsi várról:
„Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább.”
A vers megírásának idején a munkácsi erődöt már közel fél évszázada börtönként működtették, ahová többnyire politikai foglyokat vittek. Itt raboskodott többek között Alexandru Ipsilanti görög nemzeti hős, Kazinczy Ferenc magyar író és nyelvújító, valamint a Martinovics-összeesküvés 42 résztvevője.
Kazinczy 1800. augusztus 25-én került a munkácsi várbörtönbe, ahonnan 1801. június 28-án engedték szabadon. Az itt, valamint a korábbi fogházakban eltöltött időkről a Fogságom naplója című művében számol be.
A munkácsi rabokról Petőfi is megemékezett, aki 1847. július 11-én látogatott el a várba:
„Míg kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni, mely a várostól jó negyedórányira fekszik a róna közepén. A domb oldalán szőlőt termesztenek, nem szeretnék a borából inni, azt gondolnám, hogy a rabok könnyeit iszom”.
1848. március 15-e után a munkácsiak kinyitották a várbörtönt, és szabadon engedték a fogvatartottakat. Azonban az 1848/49-es szabadságharc leverése után a munkácsi várat ismét fogházzá alakították, mely egészen 1896-ig működött. A millenniumi megemlékezések alkalmából ekkor megszüntették az erődben a börtönt, a foglyokat pedig más fegyintézetekbe helyezték el.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma