Kárpátalja anno: a Tiszánál
A Fekete-Tisza forrásánál készült az a régi felvétel, amelyet a fenti képen láthatunk. Ez a öreg, sokszor árvízzel fenyegető, máskor csendesen kanyargó folyó már sokakat megihletett. Számos népdal és népmese született róla; Petőfi Sándor, Szép Ernő és Gárdonyi Géza versben örökítette meg; Erdélyi Béla és Hollósy Simon pedig lefestette.
Aki talán a legtöbb verset költötte e vad folyóról, az Juhász Gyula, aki hol lustának, hol szeszélyesnek, hol pedig édesnek nevezi e nemes folyamot.
Íme az egyik költeménye:
A Tiszánál
Te még enyém vagy, és enyém maradsz.
A földemet elvették, de vizem még
– Vér és könny úszik benned s annyi emlék –
Híven kitartasz, mint gyász s panasz.
Te még enyém vagy, és velem haladsz…
A házamat elvették, drága társam
A búcsúzásban és bujdosásban,
Velem maradsz te, és magyar maradsz!
Te még enyém vagy, és testvér velem.
Az emberek oly messze, messze estek.
Az emberek ma nem minket keresnek,
Mi dúdoljunk, s haljunk meg csendesen!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma