Kárpátalja anno: Almásy Kálmán borász

A háború utáni időkben jelentős szerepet játszott borászatunk fejlesztésében Almásy Kálmán, a műszaki tudományok kandidátusa.
Édesapja, Almásy Kálmán Ausztriában tanulta ki az asztalos mesterséget, Beregszászban jól menő asztalos üzletet tartott fenn. Édesanyja Almásy Kálmánné Szappanos Mária divatszalont nyitott Beregszászban, 10-12 varrónőt foglalkoztatott. Gyönyörűen festett, Nagybaktán, ahol egyik fia halála után lakott, ma is sok családban megtalálhatók festményei.
Almásy Kálmán 1935-ben Beregszászban született. A középiskola elvégzése után 1952-ben beiratkozott az Ungvári Állami Egyetem vegytani karára, 1957-ben diplomázott.
Először a muzsalyi, majd a beregszászi szőlőgazdaságokban dolgozott analitikus vegyészként. 1962-ben a Jaltai Magaracs Borászati és Szőlészeti Országos Tudományos Kutató Intézet aspiránsa lett, Moszkvában védte meg „A tokaji borok aromája és íze vegyi természetének elemzése” témájú kandidátusi értekezését. 1964-ben visszatért Kárpátaljára a Kárpátontúli Állami Mezőgazdasági Tudományos-Kutató Intézet borászati laboratóriumának vezetőjeként dolgozott élete végéig.
Mint tudós, nagy mértékben járult hozzá Kárpátalja borászatának fejlesztéséhez, tudományos alapjai megteremtéséhez. Több új márkás bor technológiáját dolgozta ki, többek között a „Nektár” márkanevű tokaji bortípusét, amely négy aranyérmet nyert nemzetközi borversenyeken. Ő alkotta meg az „Alikante Busche”, a „Caberne Savignon” vörös desszert borokat, a Madeira-típusú „Szilodart”, a „Baktjanszkoje” vörös szárazbort, a „Bakta” portwein-típusú vörös bort, több édes és félédes muskotály bort.
Ezek a borok a Kárpátaljai Mezőgazdasági Tudományos-Kutató Intézet borászatnak több mint húsz arany, ezüst és bronz érmet hoztak!
A borászat egyik legnagyobb és legfontosabb problémája a bor íze és zamata természetének feltárása. Almásy Kálmán elsőként kezdte tanulmányozni a bor minősége és vegyi összetétele közötti összefüggéseket. Egyedülálló módszert dolgozott ki a borban felfedezhető több mint 700 vegyi anyag organoleptikus menynyiségi elemzésére, melyek összességükben közvetlen hatást gyakorolnak annak ízére és zamatára. Jelenleg több külföldi kutató dolgozik ennek a módszernek a továbbfejlesztésén és tökéletesítésén.
Almásy Kálmán elsőként látott hozzá a bor érzékszervi (szenzori) elemzésének tudományos tanulmányozásához. Az ezen a téren végzett kutatásai annyira eredetiek és újak voltak, hogy azok felkeltették az amerikai tudósok figyelmét is. M. Amerine professzor, a Chicagói Egyetem tanára levelet intézett a nagybaktai tudományos kutatóállomáshoz, kérte küldjék el neki ezeknek a kutatásoknak az eredményeit. A professzor nem tudta, milyen nagy kellemetlenséget okozott levelével a tudósnak. Abban az időben nem volt ildomos amerikai tudósokkal levelezni, még kevésbé kutatási eredményeket küldeni azoknak…
Végül is kutatásainak eredményeit Moszkvában 1979-ben megjelent „Borkóstolás” című könyvében foglalta össze. Ma ez a könyv tankönyvként szerepel a szőlészeti és borászati főiskolákon, bolgár nyelvre is lefordították.
Számos meghívást kapott jaltai, kijevi, odesszai, kisinyevi főiskoláktól, de nem volt hajlandó elhagyni szülőföldjét, Kárpátalját. „Napsugár a pohárban” című könyve két kiadást ért meg 1967-ben és 1975-ben, összesen 1 millió példányban kelt el.
Az igazsághoz tartozik, hogy a könyvnek, nagy népszerűsége ellenére, az akkori ostoba alkoholellenes kampány körülményei közepette sok ellenzője akadt, akik kemény bírálatnak vetették alá a kiadványt, úgy vélték, hogy az iszákosságot propagálja.
L.N. Kiszeljov az iszákosság és az alkoholizmus elleni állami bizottság elnöke például a Rabocsaja Gazeta c. központi újságban a következőket írta róla:
„A szerző, akárcsak minden borász, csak azért istenítik a bort, mert a kommunizmusban, ahol nem lesz borászat, következésképpen iszákosság sem, a borászok munka nélkül maradnak, ettől félnek”.
Almásy Kálmán végtelenül művelt és sokoldalú ember volt, különböző konferenciákon, tudományos üléseken, szemináriumokon tartott előadásai rendkívül érdekesek voltak. Mindemellett kitűnően zongorázott, sok éven át a nagybaktai népi énekkar tagja volt, Tbilisziben egy nemzetközi borászati konferencia alkalmából rendezett műsoros esten Petőfi Sándor verseinek tolmácsolásáért különdíjban részesítették. Gyermekkorától élete végéig részt vett szinte minden beregszászi, ungvári sakkversenyen. Szerette a sportot, jaltai tanulmányai idején például kétszer nyerte meg Krím teniszbajnokságát.
Munkáját felesége, Almásy-Nijazbekova Ljudmila, a műszaki tudományok kandidátusa folytatta.
Fia, László az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikai karának elvégzése után meghívást kapott a franciaországi Nukleáris Fizikai Kutató Intézettől, egy éves ott végzett kutatómunkája után jelenleg a Budapesti Központi Fizikai Kutató Intézet aspiránsa. Timur fia a Leningrádi Tanárképző Főiskola angol nyelv karának elvégzése után egy lengyel diáktársnőjét vette feleségül, jelenleg Lengyelországban él, a Biala Podlaska-i BLAWENA textilgyár igazgatója.
Forrás: karpatszallas.net