Kárpátalja anno: Bilke

A közel nyolcezer lelkes település a Borzsa-folyóba torkolló Bilke patak mentén terül el.

Nyolc kilométerre Ilosvától, a járási székhelytől.
Első írásos említése 1338-ból való. A XIX. században már mezővárosi rangot vívott ki. A környéken ekkoriban vasércbánya, vashámor, mészégető, malom működött. A XIV-XIX. század folyamán középnemesi családok – a Bilkey- , a Gorzo- , a Lipcsey – és az Ilosvay famíliák – birtokolták ezt a vidéket. Az itteni gazdák jelentős számú jószágállománnyal rendelkeztek. A domboldalakat szinte mindenütt gyümölcsösök foglalták el. Az itt élők régóta büszkék arra, hogy a környéken készül a legfinomabb szilvórium.
Az 1900-as évek elejétől, a vasút megépülésének kezdetétől egészen a század hetvenes évéig kisvonattal is meg lehetett közelíteni a községet, ugyanis a Beregszász-Kovácsrét (Kusnica) keskeny nyomtávú vasúti pálya itt halad el. Gazdasági okokra hivatkozva akkoriban megszüntették az itteni járatokat, az egyre inkább leromló pályaszakasz felújítására azóta sincs pénz. A kisvasúton Beregszászból kiindulva, Kígyósón, Nagyberegen, a két Remetén, valamint Kövesden és Ilosván keresztül vezetett az út Bilkéig. Ezt a harminc kilométeres távolságot a vonat bő egy óra alatt tette meg. A helység ugyancsak megközelíthető volt Nagyszőlősről Komlós kitérőn át.

1944 gyászos őszén az itt élő magyar családokból elhurcolták a férfiakat, közülük csaknem negyvenen odahaltak.

A szovjet érában a helyi Új Élet Szovhozt Kárpátalja egyik élenjáró gazdaságaként tartották számon. A hetvenes évektől kezdődően az itteni kukoricatermesztők érték el a megyében a legkiválóbb eredményeket (110-112 kg-os hektáronkénti átlagot), brigádvezetőjük, Jurij Pitra megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. A nyolcvanas években a Bilkével határos másik két szomszédos gazdasággal közösen intenzív gyümölcsöst telepítettek, aszalót építettek. A Bilke környéki domboldalakon ekkoriban már nemcsak alma, körte, szilva termett. Ekkoriban már nagy kiterjedésű szőlőtáblák is húzódtak errefelé. A gazdaságban megtermett gyümölcs és zöldségféle egy részét a szovhoz konzervgyárában dolgozták fel. Hogy a tagság foglalkoztatása egész éven át biztosított legyen, az állami gazdaság számos melléküzemágat – a konzervüzemen kívül varrodát, asztalos műhelyet, fűrésztelepet működtetett. Az Ukrajna függetlenségével egy időben jelentkező mély gazdasági válság tönkretette a jól prosperáló gazdaságot, ekkor igen sokan váltak munkanélkülivé (a múlt század 90-es éveinek elején járunk).
A szláv népesség itt görögkatolikus illetve pravoszláv vallású. A görögkatolikus egyházat 1949-ben betiltották, a helyi hívek a templomot csak a rendszerváltást követően 1990-ben kapták vissza.

A magyar családok többsége református. Az itteni nemesi családok között a XVI. században hamar gyökeret vertek a kálvini tanok, 1703-ban a protestánsok mát anyaegyházzal bírtak. Később azonban a XVIII. század végén Ilosva fiókja lett. 1828-ban a bilkei református gyülekezet újra önálló. Első templomukat valószínűleg még az 1600-as évek közepén építették, amely torony nélküli volt. A harangok haranglábon álltak. Valószínűleg ezt a kis templomot építették át 1899-ben. Ekkor kapott tornyot az építmény. 1977-ben – a dühöngő ateizmus idején – lebontották a templomot. 1991-ben, megkezdődött az új, a jelenlegi templom építése, melyet 1993 novemberében szenteltek fel.
Forrás: karpatszallas.net