Kárpátalja anno: dohánytermesztők

Kárpátalján hagyománya van a dohánytermesztésnek. A 30-as években vidékünkön 9000 tonna dohányt termesztettek és szállítottak a munkácsi dohánygyárba, valamint külföldre is. A szovjet időkben a közös gazdaságok folytatták a dohánytermesztést, de a fent említett mennyiséget már nem tudták kitermelni.

A dohány nem évelő növény. Hideg- vagy melegágyban palántázzák, majd a földekre kiültetve a növény beéréséig nevelik. Ahogy a növény növekszik, tetejezés és kacsgátlás válik szükségessé. A „tetejezés” a dohánynövény virágának, míg a „kacsgátlás” az egyébként hasznot nem hozó leveleknek az eltávolítását jelenti. Mindkét folyamat célja, hogy a növény energiáját az értékesebb, nagyobb dohánylevél előállítására irányítsák. A megérő leveleket learatják, mindig a száron alulról felfelé haladva.

A dohány betakarítása többféleképpen is lehetséges. A legrégebbi módszer szerint sarlóval elvágják a növény szárát a talaj közelében. Hagyományosan az aratást és húzást végzőknek igen nehéz dolguk volt a nagy, piszkos alaplevelek lehúzása során. A levelek az arcukba csaptak, és a sötét dohánynedv, ami fekete gumiszerű masszává szilárdul, beborította testüket, majd ebbe föld ragadt. Azonban volt ennek előnyös hozadéka is: a dohányban lévő nikotin hatékony rovarirtó szer, így az aratás alatt a munkások rovarmentes napot élvezhettek.