Kárpátalja anno: egy szolyvai zsidó visszaemlékezései

A zsidó származású Mermelstein Szerén 1907-ben született Szolyván. Fűszerkereskedő volt. Zsidó társaival együtt őt is elhurcolták Szolyváról 1944-ben. Munkácsra vitték őket, ahonnan 1944. május 23-án 3269 főt indítottak útra a nyolcadik transzportban a haláltáborok felé. Szerén megjárta az auschwitzi, ravensbrücki, mahlhofi, leipzigi táborokat és túlélte a holokausztot.

Megpróbáltatásaira így emlékszik vissza:

„Szolyván kb. 2000 zsidó lakott, főleg kereskedők, rendes anyagi körülmények között élt mindenki, kevés volt a szegény ember. Nekem magamnak is jó anyagi körülményeim voltak.
A magyar hatóságok még a németek bejövetele előtt minden iparengedélyt megvontak, még a napszámosok foglalkoztatását is megtiltották. Mikor a németek bevonultak, első intézkedésük volt, hogy a zsidókat sárga csillag viselésére kötelezzék. Ezt azonban Szolyván csak néhány napig viseltük, mert összeszedtek és a munkácsi gettóba hurcoltak bennünket. Ez úgy folyt le, hogy csendőrök jelentek meg, jöttek lakásról-lakásra, elszedtek minden ékszert, pénzt és egyéb értékeket, és durva gorombáskodások között hajszoltak, hogy induljunk. 30 kg súlyig lehetett élelmet és ruhaneműt magunkkal vinni. Azt mondták, hogy 14 napi élelmet vigyünk, ezt azonban már nem lehetett összeszedni, részben, mert nem hagytak rá időt, másrészt pedig azért nem, mert éppen húsvét utáni első hétköznap lévén senkinek nem volt kenyere otthon, útközben vehettünk volna, de már nem volt miből, mert minden pénzünket elvették. Előbb a templomban gyűjtöttek össze bennünket, majd százan egy kocsiban elindultunk Munkácsra. Reggeltől estig utaztunk, amíg odaértünk.

Munkácson már megalakult a gettó. Mindenkinek magának kellett téglából fedett szállást csinálnia magának, aki nem tudta, hogyan kell, azt ütésekkel tanították meg rá. A fiatal fiúkat összeszedték terelőknek és borzalmasan ütötték őket. Néhányszor éjjel felkeltettél az egész gettót, hogy téglákat vigyenek egyik helyről a másikra, anélkül, hogy erre valami szükség lett volna, éppen csak, hogy kínozzanak bennünket. Élelem eleinte semmi nem volt, később valamennyire kialakult az élelmezés, kívülről hoztak, amennyire lehetett. Ez a gettóélet négy hétig tartott.”

(A folytatás itt olvasható.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma