Kárpátalja anno: Fodor István botanikus

Tizenöt évvel ezelőtt, 2000. április 23-án hunyt el Fodor István nemzetközileg is elismert kárpátaljai magyar tudós, botanikus, ökológus. Több mint ötven éven át kutatta a kárpátaljai flórát és a növénytársulásokat, harcolt a természet védelméért, az erdősítésért, gyarapította régiónk növényföldrajzi és ökológiai ismereteit. Közel 3000 növényfajt jegyzett fel térségünkben.

Fodor István Alsógereben (Munkácsi járás) községben látta meg a napvilágot 1907. november 2-án. A családban és az iskolában is olyanok vették körül, akik szívesen foglalkoztak a növényvilággal.

Apja – amellett, hogy a település állami néptanítója és iskolaigazgatója volt – gyümölcstermesztéssel és növénynemesítéssel is foglalkozott. A Munkácsi Gimnáziumban pedig Margittai Antal tanította, aki a növények kitűnő ismerőjeként bevezette őt a botanika világába.

A középiskola befejezése után Fodor István papi pályára készült, de nem sikerült a felvételi vizsgája, s rövid időre a vasútnál vállalt munkát. Hamarosan folytatta a tanulmányait, s a prágai Károly Egyetem hallgatója lett. Itt Karel Domin cseh botanikus professzor vezetésével végzett növénytani kutatásokat, melyeknek témája a Bereg vármegyei Szernye-mocsár, illetve Pannónia növényvilága volt.

1931-ben természet- és földrajztanári diplomát szerzett, s visszatért szülőföldjére. Ungváron állt munkába: először a Drugeth Gimnáziumban, majd a Szent Erzsébet Leánygimnáziumban tanított.

Az oktatás mellett lelkes cserkész volt, hazatérése után elvállalta az ungvári cserkészcsapat vezetését. Később gróf Teleki Pál országos főcserkész a kárpátaljai cserkészkerület parancsnokává nevezte ki.

A II. világháború idején katonai szolgálatot teljesített, híradósként tevékenykedett, illetve Budapest 52 napig tartó ostromában is harcolt. A háborút követően egy évig szovjet fogságban raboskodott, majd hazatérhetett Ungvárra.

1946-ban megalakult az Ungvári Állami Egyetem, ahol munkát ajánlottak Fodor Istvánnak. Első lépésként két társával, Hrabár Vladimirral és Perduk Zoltánnal megtervezte az egyetem botanikus kertjét. Karrierje az évek során szépen ívelt felfelé: először asszisztensi munkát kapott a botanikai tanszéken, majd egyetemi tanárrá, később docenssé nevezték ki. 1974-ben, 67 éves korában vehette át a professzori címet. Nagydoktoriját a moszkvai Lomonoszov Egyetemen védte meg. 1987-ben vonult nyugdíjba az Ungvári Állami Egyetemről, de még további tíz éven át tanácsadóként segítette a botanikai tanszék munkáját.

Az egyetemi tanítás mellett folyamatosan kutatta Kárpátalja növényvilágát, több mint 3820 növényfajt ismertetett az 1974-ben kiadott Kárpátalja flórája című könyvében. 267 ezer lapos herbáriumot hozott létre, több mint száz publikációja jelent meg. Emellett az erdők védelmével is foglalkozott, könyvet írt a Kárpátok egzotikus növényeiről, részt vett Ungvár parkosításában.

2000. április 23-án hunyt el, Ungváron helyezték végső nyugalomra.

Munkásságának tiszteletéül 2011-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszéke megalapította a Fodor István Természettudományi Kutatóintézetet, melynek munkatársai tovább folytatják Fodor István munkásságát.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma