Kezdőlap » Sorozatok » Kárpátalja anno » Kárpátalja anno: “…ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük ütnek…” – Ugocsa vármegye
Ugocsa pecsétje 1837-ből

Kárpátalja anno: “…ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük ütnek…” – Ugocsa vármegye

Ady Endre Hunn, új legenda című versében így ír Ugocsa vármegyéről:

… Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat. 

Móricz Zsigmondot  – akinek nagyapja csetfalvi református lelkész volt – köszöntő írásában pedig ekképp jellemzi a vármegyét:

” Itt az emberek nem hazudnak akarattal: ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük ütnek, s nem rajtuk múlik, ha az életről nem rángatódik minden komédiás rongy. Hej, Uramisten, hej Móricz Zsigmond, drága, nagyszívű, kenyeres pajtásom, milyen egyszerű és milyen egyetlenül nagy dolgot műveltél te. Meglelted a magyarságot, melyről már azt kezdtük hinni, hogy nincs is. Hiszen itt vannak, akik a Kalvin istenéből bölcs, külön, magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verődött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan.

Alig tudom a ceruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot, hogy éppen Móricz Zsigmondot össze ne égessem toluló nagy, forró szavak képzelések hirtelen forróságával. Csak egyetlen egy ujjongásomat bocsátom szabadon, ez a mi fajtánk, újra itt van egy ragyogó, kis ember belőle, tehát minket akar a jövendő s reánk van szüksége. Az öreg esperes nem kívánta a harcot, Márkus, a vén harangozó se, de mi kívánjuk. Ez a természete a mi fajtánknak, sok századév megsanyargatta, elfogadta Kálvin predestinációs tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó Istenre. Ilyen a mi fajtánk. Hogy micsoda fajta? Hajdú-szélen, Szabolcsban, Bihar-szélen, Beregben, Szatmárban, Ugocsa-szélen, Szilágy-szélen él. Itt nemesítettek egész falvakat egy jókedvű pillanatukban felséges uraink vagy nagyságos fejedelmeink. Bocskor mellé itt kötötték a legtöbb nemesi kardot s a kis urak itt békültek bele a legnehezebben, hogy nagyurak is vannak. Itt volt víg aratása a javított vallásnak, mert e nem demokrata országnak e tájékán született meg a világ legkülönösebb demokráciája. Nagy famíliák zuhantak itt rongyosan le a hétszilvafás ezrek alacsony sorába, hova máról holnapra a paraszt is fölkerülhetett. A fosztogató, álnok nagy urak s papok ellen itt gyakran fogott össze az elkeseredett paraszt s a paraszti sorba jutott, gebéjével együtt éhes, rongyos, kardos kisúr. Itt ismerek magam is hitvány, koldus, de szép nevű famíliákat, akik így beszélnek, ősi rokonságban volnánk a gróf Károlyiakkal, de mi nem tartjuk a rokonságot. Egy sereg nagyúri voltából, birtokából kiforgatott família egyenesen azért lett kálvinistává, hogy jobban verekedhessék pápista, labanc, gazdag, egykori osztályos atyjafiaival. Itt századokon keresztül majdnem folytonos, ritmusos, nagy volt a szociális fölcserélődés. S itt készült el legjobban a talaj a jövőre, az úri Magyarországot ma már nagyon fenyegető, igazi, nyugatias demokráciára. Ez a tájék Magyarország dagasztó teknője s ennek fajtájából, a mi fajtánkból s a vidékről kellett a megindult magyar intellektuális forradalomnak vitézeket kapnia. S ebből, a mi fajtánkból jött most megint íme egy Móricz Zsigmond, aki egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal.”

(Ady Endre: Móricz Zsigmond, Nyugat, 1909. augusztus 16.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

 

Szólj hozzá!

More in Ady Endre, Móricz Zsigmond
Kárpátalja anno: a csetfalvi töltött káposzta temetése

Ismerjük a mondást: Jóból is megárt a sok!

Close