Kárpátalja anno: Hevesi Gyula vegyészmérnök, közgazdász, Ungvár szülötte

126 évvel ezelőtt, 1890. november 21-én látta meg egy ungvári zsidó családban a napvilágot Hevesi Gyula Kossuth-díjas vegyészmérnök, közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Polacsek (Pártos) Mária volt. Édesapja, Hevesi Adolf vegyesboltot vezetett, azonban a századfordulón tönkrement, s a család Budapestre költözött.

Hevesi Gyula itt végezte el a középiskolát a Lovag utcai gimnáziumban. Két nővére pedig a Zeneakadémia tanulója volt. Az érettségit követően Hevesi a Királyi József Műegyetemen tanult tovább vegyészmérnök szakon, ahol 1912-ben kapott diplomát.

Nehezen talált munkát, 1913–1914 folyamán a pöstyéni fürdőigazgatóság alkalmazta műszaki konzulenseként, emellett német szakkönyvet fordított le magyar nyelvre. 1914-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. üzemébe került, ahol kutatómérnökként dolgozott. Ekkor kezdték el gyártani a gáztöltésű félwattos lámpákat, melyeknek kifejlesztésében nagy szerepet vállalt. 1917-ben megszervezte és 1919-ig vezette az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét, a világ első szocialista mérnökszakszervezetét.

1918-ban megnősült, azonban első feleségével, Róthbart Irmával mindössze egy évet élt együtt. 1919-ben vette feleségül második feleségét, Stern Jolánt.

Az első világháború alatt a forradalmi szocialistákhoz csatlakozott. Elvállalta a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) folyóirata, az Internationale szerkesztését Komjáti Aladárral. Ezenkívül a KMP Központi Bizottságának tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig két hétig szocializálási népbiztoshelyettes, majd három és fél hónapig a szociális termelés népbiztosa volt.

A Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett, először Bécsben, majd Berlinben és Olaszországban talált menedéket. Egy időre így is börtönbe került. Miután szabadon engedték, San Marinóban élt, majd a Szovjetunióba utazott. Leningrádban és Moszkvában tevékenykedett.

Nevéhez köthető a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézet megszervezése.

1938-ban rendszerellenesnek ítélték, és Szibériába száműzték, ahol kilenc évet töltött el egy munkatáborban.

1948-ban hazatért Magyarországra, és létrehozta az Országos Találmányi Hivatalt. 1949-ben levelező, 1956-tól rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1959-ben Kádár javaslatára beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába, amelyben haláláig tevékenykedett.

1970-ben hunyt el, a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma