Kezdőlap » Sorozatok » Kárpátalja anno » Kárpátalja anno: Hollósy Simon festménye a huszti várról

Kárpátalja anno: Hollósy Simon festménye a huszti várról

Hollósy Simon 1896-ban festette vászonra Huszt várát.


1895-ben
a millenniumra való készülődés jegyében az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács állami pályázatot írt ki történelmi témájú képekre.

A beadott alkotásokat 1896. május 4-től a Műcsarnokban tártak a nagyközönség elé Millenáris Képzőművészeti Kiállítás címmel.

Máramaros vármegye az akkor
Münchenben élő és dolgozó festőt, a máramarosszigeti születésű Hollósy Simon kérte fel arra, hogy a kiállításra fesse meg Huszt várának képét.

Az egyeztetések nehezen indultak. Anyagi és tematikai nézetkülönbségek jelentkeztek: a festmény átadásának időpontját is szeptember 15-ben jelölték meg, így a festménnyel semmiképpen nem vehettek részt a millenniumi tárlaton.

Hollósy így írt erről levelében:

Kedves Móni Öcsém!

Most válaszolhatok és az ívet aláírás nélkül küldöm neked.

Azt úgyis én kapom meg ami begyűl, és én más formában, a kép olcsóságával fogom itt éppen a rám eső kötelezettséget leróni.

Azon leszek, hogy a kép a millennium képzőművészeti osztályába a legelsőkkel versenyezzen, pedig a többi megyék 12, 10 és 25 ezer forintos megrendelésekkel rukkolnak ki ez alkalomra.

Pista írt, jobban mondva sürgönyözött vasárnap ismét, hogy a pénzt el fogja küldeni, eddig még nem jött semmi és én itt a legnagyobb kellemetlenségekbe keveredtem emiatt.

Már igazán nem tudom mitévő legyek!

Annyit az öt ujjamon leszámolhatok, hogy ott nagy bajoknak kell lenni, ha a mostanig elmúltakra gondolok, amiket otthonról hallottam és tapasztaltam.

Akár így, akár úgy, de ott baj van. – És elképzelheted milyen örömmel nézek a viszontlátás elé, aminek, ha a megrendelést ki kell csakugyan vinnem és hazautaznom, én elébe nézhetek…

Szabó Sándor úr írt azóta két levelet, amelyben tudat, hogy az alispán megbízta őtet avval, hogy nekem írjon. Azt hiszem megegyezhetünk a kép kivitelét illetőleg.

A tiszteletdíj 1200 forint, amiért én egy tájképet, a huszti várat két és fél méter nagyságbani megfestésre elvállalnék. De azt hiszem, hogy ők egy momentum megörökítését akarják, ami a huszti várban játszódott le, azért ez a pénz semmi, mert a kiadás maga, akkor, ha a megye tisztességes műre reflektál, 1500 forint vászon, festék, kosztüm, amik okvetlen szükségesek, akár csináltatni kell ezeket, akár pedig beszerezni.

Tanulmányozni kell a levéltárból egyes dolgokat.

A modellek maguk belejönnek 1000 márkába.

(Ezen élő alakok, akiknek napszám kell és kosztüm, amibe felöltöztetve a festő ezek után csinálja a képre az alakokat). Meg is írtam Szabó úrnak, hogy igenis elvállalom ezt a képet is, még pedig nagyon olcsón, az 1200 forintnak ötszöröséért. 5-6000 ezer forintért. Még erre nem jött válasz.

Akár így, akár úgy, ha engem bíz meg a megye ennek a kivitelével, úgy én rövid időre hazautazom, hogy a dolgaimat ott ez alkalommal Pistával is rendezni fognám, azt felesleges is mondani. 

Ti legyetek azon ott a Szigeten, hogy a polgárság ez alkalommal engem, akit a körülmények távoltartottak a szülőföldjétől annyi idő óta, most, mint erre a megrendelésre a legméltányosabbat, mint embert és mint művészt, aki itt Münchenben, legszigorúbb feltételeknek, mint privát tanár annyira megbírok minden szegénységem mellett felelni, hogy például az akadémián, az én általam aláírott bizonyítványokat a sekretórium az állami pecséttel látja el és ennek a hitelességét így erősíti, továbbá, ha az eddig nyert érmeimre hivatkozom. Ismételten mondom, feltételezem a megyétől, hogy nem fog egy ilyen alkalommal fukarkodni egy olyan alapra, ami a megye maradandó emlékét segíti elő, egyúttal arról sem megfeledkezni, akit a balsors elüldözött idegenbe, küzdésre, felejtésre.

Nem koldulni akarok itt, de ha a pályám olyan, hogy az emberek szívét és jobb érzését kívánja felébreszteni, akkor, mikor életet vár, úgy ez alkalommal itt ezeket helyén valónak találom megemlíteni annál inkább, mert evvel az én kínos életemnek is az alapja egy új irányításhoz meg volna adva.

Mindnyájatokat csókol, ölelő szerető rokonod

Simi

A viszontlátásig!

1895. június 14.

(Forrás: Nyugat folyóirat 1918/24. szám)

Hollósy a kép megfestése előtt terepszemlét tartott a huszti vár alatt. Útjára elkísérte művésztársa, Iványi
Grünwald
Béla, s mialatt Hollósy vázlatokat készített, társa fényképezőgéppel örökítette meg a tájat.

Hollósy elkészült a képpel, amikor egy kisebb botrány kapcsán lefoglalták azt. Ezután a megye a kialkudott ár töredékét akarta érte kifizetni.  Ekkor Hollósy levétette a képet a vármegye díszterme faláról. A festményt befelé fordítva a megyei levéltárban helyeztek el. 1936-ban már a máramarosszigeti Astra szálló nagytermét díszítette; 1939-ben a háborús hangulat miatt Kolozsvárra menekítették. 1940-ben Tordára került a kép. A néptanács raktárában kallódott, amikor Francisc Nistor, a máramarosi múzeum igazgatója rábukkant, s tulajdonjogát reprodukciókkal igazolva viszontagságos úton hazaszállította a képet.
Ezt követően a szigeti néprajzi és természettudományi múzeum őrizte 1992-ig, amikor a keretből kivágva elrabolták onnan. A huszti vásznat végül 1994-ben az  Interpol találta meg, amikor a képet megvásárló gyűjtő felkínálta eladásra a Magyar Nemzeti Galériának. A hivatalos eljárást követően az 1970-es párizsi UNESCO egyezmény alapján került vissza Máramarosszigetre Hollósy alkotása.

(Felhasznált irodalom: Szoleczky Emese A huszti vár ábrázolás-történetéhez című tanulmánya, mely 2oo2-ben jelent meg  a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Évkönyve, a Folia Historica XXIII. kötetében.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

 

Szólj hozzá!

More in Hollósy Simon
Kárpátalja anno: tengerihántás Bilkén

„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel....

Close