Kárpátalja anno: II. Rákóczi Ferenc és az ungvári pap

Az 1934-ben megjelent Példatár első kötetében olvashatunk II. Rákóczi Ferenc vallásosságáról.

A Szűcs Géza szerkesztette könyvben így írnak erről:

„II. Rákóczi Ferenc vallásosságot követelt táborában minden felekezettől, nem csupán a katolikusoktól, mert csak istenfélő emberektől várt alattvalói hűséget. A vallásosságban ő maga mutatott minden alattvalójának jó példát. Szabadságharcának megkezdése előtt egy nappal papot kért maga mellé Ungvárról, mert hite nem engedi, hogy sokáig legyen lelkiatya nélkül. Mint vezérlő fejedelem, udvari főkapitányának első gondjává tette, hogy a seregben ápolja az istenfélelmet s mindenkit a maga vallása szerint való istentiszteletre szorítson. A táborba is mindenüvé magával vitte térdeplőjét és kápolnás ládáját a kehellyel, kereszttel stb. Mindennap, még a legkisebb faluban is szentmisét hallgatott. A nagyhéten buzgón látogatta a templomot. A feltámadásra éjfél után, szövétnekek világítása mellett, ágyúdörgés, puskaropogás közt vonult; hajadonfővel haladt az úrnapi körmenetben. Az egyházi ünnepeket nagy fénnyel tartotta meg s földreborulva ájtatoskodott. Hadjáratba vonultakor az oltár előtt térdepelve fogadta a püspök áldását. A bécsújhelyi börtönből való szabadulása emlékére minden hétfőn böjtölt. Az ő művének kell tulajdonítanunk azt is, hogy a pénteket a protestáns többségű sárospataki országgyűlés országos böjtül rendelte Isten haragjának megszentelésére.”

A Nagyságos Fejedelmet szülei nyolcnapos korában katolikus vallásúnak kereszteltették meg. Édesanyja, Zrínyi Ilona és nagyanyja, Báthory Zsófia is vallásos ember volt.

Ferencet ötéves korától a ferences rendi szerzetes, Badinyi János nevelte. Ő sajátíttatta el a fiúval a katolikus vallás alapismereteit. Később – miután édesanyjától elszakították – Rákóczi a jezsuitákhoz került, s belépett a Mária Kongregációba.

Arra törekedett, hogy a katolikusok és protestánsok közötti vallási ellentéteket megszüntesse. A szabadságharc alatt a katolikus papság támogatását tudta maga mögött.

Nagy tisztelettel vette körül Szűz Máriát: az általa veretett arany-, ezüst- és rézpénzeket a Patrona Hungariae képe díszítette. Rodostóban pedig kolostort alapított  a Boldogságos Szűz tiszteletére, búcsúját Nagyboldogasszonykor tartották. A templom főoltárának képe a számkivetésre való tekintettel a fájdalmas Szűzanyát ábrázolta.

1715–1717 között a Párizs környéki Grobois falucska Kamalduli kolostorának volt lakója II. Rákóczi Ferenc. Itt lelt megnyugvásra. Életgyónást végzett, és ettől kezdve vallásos gyakorlatok közepette élte le életének utolsó húsz évét. Napirendjében délelőtt két szentmisén való részvétel, délután két kápolnalátogatás szerepelt. Szent Ágoston mintájára elkezdte megírni Vallomásait.

Zolnai Béla Rákócziról írt művéből tudjuk, hogy a fejedelem a kolostorban elsőként jelent meg az éjfél után egy órakor kezdődő közös imádkozáson és zsolozsmázáson, mindig kitartott a hajnali ájtatosságig, illetve részt vett a napi miseáldozaton. Az imádság, olvasás és elmélkedés mindennapi kenyerévé vált.

Törökországban is kapcsolatban maradt a kamalduli szerzetesekkel. A száműzetés idejéből számos fohásza fennmaradt. Hopp Lajos így fogalmaz erről: „Rákóczi kifinomult imádságos lelkülete nyert bennük írói kifejezést, a megpróbált ember legbensőbb világát föltáró, lelki feszültségeit, vívódásait megörökítő irodalmi formát.”

Rákóczi nem volt ugyan teológus, ám jól ismerte hite tanait. Halála 1735. április 8-án, nagypénteken következett be.

Végakarata szerint szívét a grobois-i kolostorban temették el. A kolostor a II. világháborúban megsemmisült, a fejedelem szívét őrző urnával együtt.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma