Kárpátalja anno: „Latorca mente, vonatablakból”

Sándor László (1909–1993) újságíró, fordító verse a Kárpátokba kalauzol el bennünket: a kanyargó Latorca mentén haladó vonat ablakából elénk táruló festői tájat és az ott élőket idézi elénk a költő.

A Latorca mente, vonatablakból című vers 1958-ban jelent meg a Kárpátok irodalmi folyóiratban.

Hamvaszöld mezben állnak a fűzfák,

főhajtva várják a kelő napot.

Vén kolhozpásztor tereli a nyáját,

futva előzik füge kuvaszok.

Gőzölögnek a friss sarjúrendek,

hajnal harmatját felissza a nap.

Lányok az úton kendőt lengetnek,

s utánunk küldik víg mosolyukat.

Szemem elé mind újabb kép tolul,

mégsem feledem el a lányokat:

viszem magammal, útravalóul,

kendőt lengető nagy vígságukat.