Kárpátalja anno: meteoreső Kárpátalján

150 évvel ezelőtt, 1866. június 9-én nem akármilyen élményben lehetett része az Ung megyei Csillagfalva (más néven Knyahina) lakóinak. Már amennyiben a meteorzáport élménynek nevezhetjük. Ugyanabban az időben Zemplén és Ung vármegye területén több mint 1200 darab meteorit csapódott be. Knyahina lakóinak a többi között egy több mint 300 kg-os darab is jutott. A Nagybereznától északkeletre fekvő települést egészen eddig az eseményig Kniahynicza néven említették az írások. A szláv eredetű elnevezés valószínűleg az ukrán knaginja ’fejedelemasszony, hercegnő’ szóból származik. A meteorhullást követően nevezték el a községet Csillagfalvának.

Magáról a meteoritesőről dr. Szabó József egyetemi tanár tartott értekezést 1867 januárjában a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén.

E szavakkal vázolta fel a történteket: „1866. június 9-én, délután 5 óra körül, egészen felhőtlen, derült nyári napon ment véghez, ezer meg ezer szabadban dolgozó ember szeme láttára Ung megyében s részben Zemplén megyében majdnem egy mérföldnyi hosszúságú s félmérföldnyi szélességű területen. A helységek, melyek határán a kövek lehullottak, a következők: Zemplén megyében Zboj, Ung megyében Újsztuzsica (Nova Sztuzsicja), Knyahinya és Sztricsava. A lehullott kődarabok számát 1200-ra becsülik, s a knyahinyai meteorkőhullás már ebből a szempontból is a legnevezetesebbek közé tartozik. E tekintetben ugyanis csak három rendbeli meteorkőhullás múlja fölül, ti. a. pułtuski Varsó mellett (1868. jan. 30-án este 7 órakor), mely alkalommal lehullott meteorkövek számát százezerre becsülik, továbbá a Franciaországban L’Aigle vidékén (1803. április 26-án délután 1 órakor) végbement meteorkőhullás, mely alkalommal 2-3000 darab meteorkő esett le, s végre a mocsi meteorkőhullás, mely 1882. febr. 3-án, délután 4 óra tájban Erdélyben, Mocs és a szomszéd községek határán ment végbe, s a lehullott meteorkövek számát Dr. Koch Antal szintén 2-3000-re becsüli. Még nevezetesebb azonban a knyahinyai meteorkőhullás azon körülménynél fogva, hogy a lehullott kövek között egy oly nagy tömegű is találtatott, amilyen eddigelé a tudomány évkönyveiben nincsen feljegyezve, ti. egy 600 vámfontnyi darab, mely fő díszét képezi a bécsi cs. múzeumnak. Az ehhez legközelebb álló a Magyar Nemzeti Múzeumban van, 82 fontot nyom, és 750 forinton ungvári tulajdonosoktól vétetett meg a múzeum részére. E meteor, mint tüzes golyó, hazánk északnyugati részén tűnt fel az égbolt magaslatán Liptószentmiklós felett, innen keletnek tartva áthaladt Szepes, Sáros és Zemplén megyén, s eljutva Ung megye északnyugati részéig, Knyahinya s a szomszéd helységek felett mennydörgésszerű robajjal szétpattant, és világítani megszűnt. Fekete felhő képződött belőle, melyből süvöltéssel indult meg a kőzápor, ennek bevégződése után szürke porfelleg maradt vissza a légben, melyet az északi szél dél felé, Ungvár felé vitt, és lassanként ködfátyolképen szétfoszlott. A meteor iránya tehát tisztán nyugat–keleti volt s pályája hosszúsága, Liptószentmiklóstól Ung megyéig, 28–30 mérföldre becsülhető. A tünemények ez egész sorozata csak néhány másodpercig tartott. Az ezen alkalommal lehullott kődarabok számát, mint említők, 1200-ra s ezeknek összes súlyát 10 mázsára becsülik. Különös véletlen szerencse, hogy ez a kőzápor, noha házak, emberek és barmok közé esett, senkit agyon nem ütött, sőt még csak meg sem sértett. A knyahinyai kövek kívülről fekete, többé-kevésbé fénylő vagy fénytelen kéreggel vannak beborítva, mely néhol sima, másutt ripacsos s imitt-amott homorú mélyedéseket mutat. A knyahinyai meteorköveknél azonban azon kiváló nevezetesség fordul elő, hogy némely példányokon a kéreg nincs tökéletesen kiképződve, csak az olvadásnak biztos nyomait mutató hártya látható, mely alatt a meteorkövet alkotó egyes ásványok kivehetők. Ezen körülményből, valamint a kövek szétszóródása irányából, mely eltért a tüzes meteor irányától, Dr. Szabó József azon következtetést vonja le, hogy a knyahinyai meteorit egy tömegben érkezett légkörünkbe, s itt pattant szét ezer meg ezer darabra, melyekből az apróbbak a meteorit külső, a két legnagyobb pedig, ti. a 600 fontos és a 82 fontos, belső részét alkották. Ez a mozzanat rendkívül nevezetes, mivel a mocsi meteorkőhullásról Dr. Koch Antal, kolozsvári egyetemi tanár azt bizonyítja, hogy ez nem egy nagy darab kőből állott, mely aztán ezer, meg ezer apróbb darabra robbant szét, hanem már a világtérben darabokból álló rajt képezett.” (Forrás: www.web.nhmus.hu)

 Marosi Anita

Kárpátalja.ma