Kárpátalja anno: munkácsi millenniumi ünnepségek

Magyarország 1896-ban ünnepelte a honfoglalás 1000. évfordulóját. Számos megemlékezés, kiállítás, építkezés tette felejthetetlenné a millennium esztendejét.

Az ünnepségsorozatba Munkács is bekapcsolódott, ahol külön szervezőbizottság jött létre a városban lévő rendezvények lebonyolítására. A készületek már 1889-ben megkezdődtek, melyekből a beregszászi és munkácsi polgármesterek mellett Lehoczky Tivadar uradalmi főügyész, régész, történész is kivette a részét, akit 1893-ban az ezredéves kiállítás országos bizottságába is beválasztottak, 1895-től pedig a munkácsi bizottság elnöke lett.
Munkács városa már 1896 tavaszán a millenniumi ünnepség lázában égett: az asszonyok zászlót hímeztek, a helyi iskolákban és a görögkatolikus templom udvarán fákat ültettek, melyeket a hét vezérről és a magyar történelem jeles személyeiről neveztek el. Az egyházi és állami iskolákban sorra követték egymást a megemlékezések; munkácsi mesterek munkái szerepeltek a budapesti kiállításokon…
A helyi rendezvénysorozat központi ünnepélyét 1896. július 18-a és 20-a között tartották.
A Latorca-parti város megemlékezésén jelen volt többek között Erdély Sándor igazságügyi miniszter, Firczák Gyula, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, Kiss Áron, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Schönborn Ervin gróf.
Az ünneplő tömeg számára két sátrat építettek fel a vár tövében. Az egyikben tábori oltár állt, melynél görögkatolikus Szent Liturgiát végeztek.
Minderről a Vasárnapi Ujság 1896. július 26-i számában találunk színes beszámolót: „A zsúfoltságig megtelt sátorban a vendégek színe-java: díszruhás előkelőségek, polgári, egyházi és katonai méltóságok, fényes hölgy közönség egész sokasága volt, míg a roppant sokaságú köznép a sátoron kívül csoportosult, hol, mivel a püspöki szertartás ki nem halatszhatott, megesett az a megható jelenet, hogy az alsó-vereczkei gör. kath. vallású bíró maga mondott buzgó imádságot, melyet községbeli társai meghatottan, részben a földre térdepelve hallgattak”.
A szertartást követően a nép a munkácsi vár Zrínyi Ilona bástyájára vonult, ahol elhelyezték az ezredévi emlékoszlop alapkövét, majd kibontották a Firczák püspök által megszentelt millenniumi zászlót. (Az emlékművet Berczik Gyula építész tervezte, a tetején Bezerédy Gyula turulja foglalt helyet, melyet 1924-ben levettek, majd 1945-ben beolvasztottak.)
A továbbiakban a városban folytatódott az ünnepség, ahol először az új színház, majd a Kossuth utcai állami leányiskola alapkövét fektették le. Ezután a Csillag szállóba mentek a vendégek, ahol 320 főre terítettek aznap.
A következő napon két emlékoszlopot avattak fel: az egyiket a Vereckei-hágón a másikat a Beszkid-hágón. A helyszíneket a nép vonattal és szekereken közelítette meg. A falvakon áthaladó menetről így számol be a Vasárnapi Ujság: „Hangzott az »élién« szakadatlanul mindazokban a falukban, a melyeken keresztül vonult a mintegy száz fogaton haladó menet. Férfiak, asszonyok s gyermekek tömegesen állottak zászlóik alatt az út két oldalán”.
Vereckénél Fankovics Antal volóci görögkatolikus lelkész és Erdély Sándor szólt a jelenlévőkhöz, míg a Beszkid tetején Halaktovics Bertalan alsóvereckei esperes tartott beszédet magyarul és ruténül. (Az akkor felállított vereckei emlékművet 1940-ben megrongálták, majd 1950-es évek közepén az egészet lebontották.)
Az ünnepség ebéddel folytatódott, s már alkonyodott, mikor a különvonatra felszálltak a vendégek, s ezzel véget ért a háromnapos rendezvény.
A júliusi megemlékezést követően egészen 1896 szeptemberéig folytak a millenniumi programok Munkácson.

(Felhasznált irodalom: Popovics Béla: Munkács kultúrtörténete a korabeli sajtó tükrében, Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, Munkács, 2005 és a Vasárnapi Ujság 43. évfolyamának 30. és 31. száma.)

Marosi Anita
Kárpátalja.ma