Kárpátalja anno: Narancsik Imre református lelkész

Narancsik Imre Felvidéken született 1904-ben.

Kimagasló egyénisége akkor mutatkozott meg, amikor a leginkább szükség volt olyan emberekre, akik irányt tudtak mutatni. Hiszen a II. világháború megpróbáltatásai, s az azzal járó szenvedések között ő végig megmaradt nagymuzsalyi lelkésznek. 1937-től szolgált a gyülekezetben, de ez időre már a Losonci teológiának előadó professzora is. Nemcsak teológiai tanár, gyülekezeti lelkipásztor volt, de szociológiai kutatásokat is végzett és egyháztörténettel is foglalkozott. Továbbá mindent megtett annak érdekében, hogy a kor értelmiségét összefogja. Így volt állandó előadója és tagja az ún. Széchényi-körnek, amely nemcsak a komáromi, prágai, de a magyarországi és az akkori kárpátaljai értelmiséget is tömörítette. Keresték a közös pontokat reformátusok, katolikusok, görögök és rómaiak egyaránt. Baráti kapcsolatot ápolt számos kimagasló egyéniséggel, levelezésben állt magyar, szlovák, rutén politikusokkal. Olyan központi személyiség volt, aki habár maga sosem politizált, mégis nyomott hagyott a kor szellemiségén. Köszönhetően talán annak is, hogy társszerkesztője lett több újságnak. Ezek közül az egyik a Baráti szó volt, mely a világháborút megelőző években kifejezetten a református értelmiséget kívánta megszólítani, megerősíteni. A felszabadító szovjet hadsereg az elsők között őt is letartóztatta politikai vádak alapján, először öt év fegyházra, végül pedig életfogytiglanra ítélték. Nem érte meg a szabadulást, és egyes beszámolók szerint még a megérkezést sem. Már Ungváron vallatás közben többször megverték, és a seblázba halt bele, mielőtt érkezett volna az ítéletet letölteni Irkuckba. Méltatlanul szenvedett, mégis emelt fővel vállalta ezt. Lett volna választása akár Felvidék, akár Nyugat felé menekülni – mint tették, és teszik ezt nagyon sokan jobb életkörülményeket keresve –, ő mégsem tette meg. Megmaradt reformátusnak, megmaradt magyarnak utolsó percig.
Forrás: reformatus.hu