Kárpátalja anno: Petőfi ungvári emléktáblája

Petőfi Sándor 1847 nyarán magyarországi körútra indult, melynek keretében a mi térségünket is felkereste.

Július 11-én érkezett meg Ungvárra, a Feketesas vendéglőben szállt meg, majd a következő napon Munkács és Beregszász felé folytatta útját. A nyolcszobás vendéglő 1780-ban épült, 1906-ban bontották le, majd iskolát építettek a helyére.

Az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című útleírásában így írt az Ung-parti városról: „Ungvár egyébiránt szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé. Az Ung folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!”

Az utókor a kevésbé hízelgő szavak ellenére büszke volt arra, hogy a szabadságharc költője Ungváron járt. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ezért 1911. október 15-én emléktáblát helyezett el Petőfi tiszteletére a Kossuth téren, az egykori fogadó helyén, az akkori általános iskola falán.

Az ünnepségen közel hétezren vettek részt. A helyi egyházi és világi méltóságok szép számmal jelentek meg a Kossuth téren. Többek között Hidasi Sándor királyi tanfelügyelő, Komjáthy Gábor református lelkész, Matyaczkó Tivadar kanonok, Úsz Antal rendőrkapitány is megtisztelte részvételével az eseményt. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, a Petőfi-Ház képviselői is jelen voltak az a táblaavatáson.

Az ünnepet a Dalárda nyitotta meg a Himnusz eléneklésével, majd dr. Ferenczi Zoltán irodalomtörténész, az egyik legjelentősebb Petőfi-kutató szólt az egybegyűltekhez: „…egy majdnem végtelen látókör nyílik meg szemünk előtt, épen oly nagy, mint az a róna, mely Ungvárnál kinyílik, végig nyulik mindenütt a Dunáig, le egészen az ország déli határáig. Ekkor belátjuk, hogy ez az emléktábla természetes, sőt szükségszerű; mert eggyel több emlékeztető arra, hogy e nagy szellem nekünk és az emberiségnek mi, és hogy mivel tartozunk nem neki, hanem magunknak, midőn tanulságait állandóan szívünkben hordjuk.”

A beszédet követően ismét a Dalárda énekelt, majd megkoszorúzták a táblát, melyet a Gyöngyösy Irodalmi Társaság nevében Deák Gyula titkár adott át.

A babérlevéllel körbefont fekete márványtáblán – melynek bal oldalán papír, kard és lant látható – a következő felirat áll:

„Ezen a téren állott a Feketesas-vendéglő, melyben 1847. július 11-12-ike közötti éjjel PETŐFI SÁNDOR megszállott. Emelte a Gyöngyösy Irodalmi Társaság 1911-ben.”

Az emléktáblát Eidstein kőfaragó készítette, a lant és kard Petridesz János tanár, a keret az agyagipari szakiskola munkája.

A koszorúzást követően a Dalárda Szózatja zárta az ünnepséget. A szervezők a díszvendégeket ezután a Korona étterembe kísérték, ahol ebéddel várták őket.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma