Kárpátalja anno: Rákóczi búcsúja hazájától

II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1711. február 21-én, Zavadkánál (Rákócziszállás) lépte át a magyar–lengyel határt, s többé nem tért vissza szülőföldjére.

Búcsúján nagy számú ruszin nép vett részt. A Nagyságos Fejedelem megcsókolta az anyaföldet és sírt. Felkelvén földet vett a kezébe és ezt mondta:

„Ezt a kevés földet magamnak viszem. Ez lesz az én második imádságos könyvem. E mellett fogok imádkozni, és imámban kérni fogom a nagy Istent: áldja meg ezt a földet, melyet el kell hagynom. Lehetséges, hogy soha többé nem fogom látni kedves hazámat. De ti hű népem itt fogtok élni, e föld fog benneteket táplálni, legyetek továbbra is oly jók és hűek e földhöz, mint voltatok eddig”.

A rutének zokogva, templomi zászlókkal kísérték a Vereckei-hágóra, a lengyel határig, s letérdelve imádkoztak és énekeltek, amíg csak látni lehetett Rákóczit.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma