Kezdőlap » Sorozatok » Kárpátalja anno » Kárpátalja anno: Rákóczi búcsúja
A munkácsi vár és környéke (Lehoczky Tivadar után Richter Aurél rajza, 1907)

Kárpátalja anno: Rákóczi búcsúja

Ezúttal Thaly Kálmán (1839–1909) költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, országgyűlési képviselő versét idézzük a Kárpátalja.anno sorozatban.

 

Rákóczi búcsúja

 

Kiállott Rákóczi

A munkácsi sáncra,

Reá támaszkodék

Pántos pallosára.

Reá támaszkodék

Pántos pallosára –

Reá rivalkodék

Az rézdobosára:

 

 

“Dobosom, dobosom,

Udvari dobosom!

Most néked megmondom:

Ne azt verd, hogy: mars, mars!…

De azt verd, hogy: rajta!

 

 

Ördög nyúzza anyádat –

Ne úgy verjed dobodat!

Ne úgy verjed, mint eddig:

Isten tudja, hogy lesz, mint?

Hanem úgy verd: Rajta!

Rajta, rajta, rajta!

 

 

Úgy verd: a föld rengjen,

Ég is visszazengjen,

A ki él, meghallja, – .

Sőt azt is, ki halva

Fekszik, felriassza:

Rajta, rajta, rajta!

Én híres vezérim:

Bottyánom, Bercsényim,

Pekrym, Bezerédim,

Kik vagytok vitézim:

Rajta, rajta, rajta –

Utolsó nagy harcra!”

 

 

Halálos nehéz köd

Mindent búsan béföd;

Jobb is, ha nem látja:

Mert csak szive fájna –

Tán meg is szakadna…

Dobos már dobolhat,

Rákóczi unszolhat:

Rajta, rajta, rajta!…

A tábor, a tábor

Zászlóit lehajtja

A majtényi páston, –

Szegény kuruc tábor…

Hajh, Károlyi Sándor!

 

 

“Hajh, Károlyi Sándor,

Károlyi Sándorom!

Hová lött, hová lött

Az én szép táborom?

Most reá kérdelek:

Felelj meg érette!

Kényszerítlek letött

Hétszeres hitedre;

Valld bé, ne is tagadd:

Eladtad jó urad!

 

 

– Úgy lészen még dolgod

Néked, mint Júdásnak;

Bosszút áll, nem hagyja,

Igaz maradékja

Hív Esze Tamásnak,

Nagy Bóné Andrásnak,

Meglásd csak, meglásd csak!

 

 

Nem kérem én az országom,

Inkább világgá bujdosom.

Úgy is tudom már:

El köll mennem már!…

Kovácsom, kovácsom,

Udvari kovácsom,

Fordítsd meg a patkót

Hódos paripámon,

Az elejét hátra,

Ne forduljon vissza!

Úgy sem jövök vissza

Szép Magyarországra!

 

 

Két országom, népem,

Vitéz magyar, székely,

Az Isten megáldjon!

Patak, Isten hozzád, –

Német már a gazdád!

Isten hozzád Munkács:

Engem többé nem látsz,

Legkedvesebb várom!

Én édes hazámot,

Szép Magyarországom,

Már többé nem látom,

Már többé nem látom.

 

 

Eljön még az idő,

Szegény Magyarország –

Megátkozod te még

E keserves órát!…

Idegen nemzetnek

Be súlyos a járma!

Régi vezérének

– Tulajdon vérének –

Sírva néz utána,

Sírva néz utána…

 

 

Szeret Magyarország,

Óhajt Erdélyország,

S holtig szán, holtig bán –

Még a gyermekök is

Tudom, visszakíván!

Mikor rég elmentem:

Visszasóhajtatok!

Mikor rég megholtam,

Akkor is sirattok.

Haló porombúl is

Feltámasztanátok, –

Összeszednétek még

Porhanyó csontimot!…

 

 

Amerre a tenger zúg,

Amerre a szél jár,

Csillag lehanyatlik, –

Ott nyugszom meg én már.”

Beh szomorún szól a

Rákóczi rézdobja,

Nem mondja már: rajta!

Rajta, rajta, rajta!…

Hanem azt dobolja,

Messzéről zokogja:

“Szülőföldem, bölcsőm,

Te bús Magyarország!

Immár istenhozzád,

Immár istenhozzád!”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in Munkács, Rákóczi
Kárpátalja anno: a munkácsi vár első turulmadara

Lehetetlen Munkácson úgy keresztülmenni, hogy ne haladjunk el a váron látható turulmadár alatt. A monumentális alkotás tíz éve terjeszti ki...

Close