Kárpátalja anno: Uzsoki sírok

Uzsoki sírok címmel olvasható az Ung folyóirat 1918. május 12-i számában az a vers, melyet Isaák Imre (1888–1943) református  esperes-lelkész írt.

A költeménnyel az első világháborúban elesett, s az Uzsoki-hágónál eltemetett katonákra és azok hozzátartozóira emlékezik.

A katonatemetőben felállított emlékmű feliratából kiderül, hogy a sírkertben 6 orosz, 6 osztrák-magyar katonatiszt és 351 orosz és osztrák-magyar katona alussza örök álmát.

 

Lombos hegyoldal rejtett sírjai!

Óh hány szomorú sóhaj szakad fel

És száll felétek holló szárnyakon…

És összetörten rajtatok hal el

Lombos hegyoldal rejtett sírjai.

 

Halavány mátkák szívbéli búja,

Mártír hitvesek tengernyi könnye

Bús borongással úsznak idáig

Magyar rónákon fellegbe gyűlve,

Halavány mátkák szívbéli búja.

 

Magyar ég áldó tavaszi fénye

Zöldre csókolta horpadt hátatok.

Virággal szórta tele a tájat

S így varázsolja széppé álmatok

Magyar ég áldó tavaszi fénye.

 

Csillagos éjjel támad itt élet:

Csillagsugáron jönnek az árnyak,

Lombsuttogásnak halk zenéjére

Minden sír körül táncokat járnak…

Csillagos éjjel támad itt élet.

 

Lombos hegyoldal néma sírjai!

Annyi arának, még több anyának

Két szeme gyöngye, csillanó könnye

Váljék halkszavú szent imádsággá

S tegyenek szentté itten örökre

Lombos hegyoldal néma sírjai!

 

A költemény szerzője miskolci segédlelkészként kezdte az egyházi pályáját 1913-ban. Ekkor írta az első verseit a miskolci lapokba. 1913-ban Az élet iskolája címmel pedig megjelent az első verseskötete Miskolcon.

Isaák Imre 1915-ben Vajánra került, majd técsői lelkész lett. Az 1932-ben alapított Kárpátaljai Református Lelkészegyesület első elnöke volt.

1933-tól a Máramaros-Ugocsai Esperesség espereseként tevékenykedett. 1943-ban hunyt el Técsőn.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma