Kárpátalja anno: vers Tiszaújlakról

Ismét Tiszaújlak van terítéken a Kárpátalja anno sorozatban. A régi képeslap és a mellékelt vers közel egy időben, a XX. század első felében keletkezett.

Szabó Lőrinc 1945−1947 között, illetve 1957-ben írt, hét fejezetből és 370 versből álló Tücsökzene című munkájában megemlékezik az egykori mezővárosról is:

„Néha bementünk Újlakra, a kis

mezővárosba. Ott már vonat is

volt, s állomás, aszfalt és üzletek.

Gyalog mentünk, vagy, hogyha szekeret

kaptunk, Bökénynek, a vashídon át.

Révészek és komp szelte a Tiszát;

a becsi part még Szatmár volt, s az, a

másik, az északi, már Ugocsa;

s ahogy lebegtünk, az áradt vizen,

szálfák úsztak mellettünk sebesen,

szétrombolt tutajok; de épek is.

Ha szekér vitt, én voltam a kocsis.

És Újlakon? Hogy mi a búzaár.

Hol van jó fazék, a pap tudta már.

Lámpabél? Megvan. S mi is még, mi kell?

Tanító úrnak cigarettahüvely.

Vásár, cigányok. Aztán gyí, haza!

S tutajosokkal álmodtam éjszaka.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma