Kárpátalja anno: Visk

A Máramarosi-medence dél-keleti részén, az ukrán-román határ mentén, a Tisza bal partján Huszttól 25 km-re fekszik az egykori koronaváros, Visk.

Közigazgatásilag Viskhez tartozik néhány kisebb szomszédos település: a szanatóriumáról országos hírűvé vált Saján (5 km), Mogyorós (5 km), Fenes (7 km), Rákos (2 km). További szomszédos települések: Bustyaháza, már a Tisza jobb partján, innét két kilométer északra, Veléte nyugatra nyolc kilométer. A Felső-Tisza-vidék másik jelentős magyarlakta települése Técső innét keletre mintegy 12 kilométerre található.
A Máramarosi-medence errefelé kiszélesedik, néha a Tisza is távolabbra kerül az országúttól. Délkeleti irányból végig követ bennünket az Avas-hegység komor vonulata.
Huszttól mintegy 20 kilométernyire tábla jelzi az irányt Visk felé. A mellékútra letérve átkelünk a Tiszán. A szélesen húzódó ártéri erdő után feltűnnek Visk első házai.
Az egykori koronaváros fontos szerepet játszott Kárpátalja történelmében. Vidéke már a korai paleolit korban lakott volt, amiről több régészeti lelet tanúskodik.
Az első írásos emléket Viskről 1271-ben találjuk, amikor IV. László magyar király a Hont-Pázmány nemzetség leszármazottainak adományozta a települést és a környékbeli földeket, akik birtokaik védelmére a Várhegyen erődítményt építettek, amely a sóutak védelmére létrehozott erősségek egyike volt. Az erődítmény azonban bizonyos idő múltán elveszítette stratégiai jelentőségét, feladatait a huszti vár vette át.
A történészek úgy vélekednek, hogy ez a vár is villámcsapás által pusztult el, akárcsak a huszti. 1329-ben Károly Róbert városi rangot adományozott a településnek, így Visk – Huszttal, Técsővel, Máramarosszigettel és Hosszúmezővel együtt – az öt koronaváros egyike lett. Ekkor és még jó ideig a koronavárosok közül a legnépesebb. A XIII. század második felében itt épült fel az első kőből emelt kárpátaljai templomok egyike. Lakosait felmentették a földesúrnak járó természetbeni és pénzbeli járulékok alól, adóikat közvetlenül a kincstárnak voltak kötelesek befizetni, joguk volt elhagyni településüket és bárhova átköltözni. A XVI. század elején szászokat telepítettek a városba, akiknek a király jelentős privilégiumokat adományozott.
Sok viski vett részt Dózsa György parasztfelkelésében, ezért annak leverése után a király hatalmas sarcot vetett ki a városra.
Fontos történelmi események színhelye volt Visk a XVII. század közepén. 1656-ban II. Rákóczi György a IX. Károly svéd királlyal kötött szerződés értelmében hadra kelt Lengyelország ellen. 1656-1657 telén az erdélyi hadsereg Visk mellett vert tanyát. 1657. január 14-én itt tartották meg az erdélyi országgyűlést, amely jóváhagyta II. Rákóczi György terveit. A Lengyelország ellen vívott háború azonban a magyarok vereségével végződött, a lengyelek negyvenezres serege Georg Lubomirsky főmarsall vezetésével betört vidékünkre, több várost, sok falut leromboltak, felperzseltek. Visk is a lángok martalékává vált. 1675-ben pedig hatalmas árvíz pusztította el a települést.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának éveiben a viskiek a kurucokat támogatták, 1705-ben negyvenen álltak be a fejedelem seregébe.
1717-ben ismét a tatárok törtek be Kárpátaljára. Visk lakosai a huszti vár őrségével együtt bátran harcoltak a betolakodó hordák ellen és a település határában szétverték a tatárok csapatait. Bosszúból a menekülő tatárok felgyújtották a települést.
A XVIII. század második felében a XIX. század első felében Visk lenből szőtt vásznaival vált híressé az egész országban, a földek nagy részét lennel és kenderrel vetették be. Messze földön híressé váltak a viski kirakodó vásárok. A len köztudomásúlag kéthasznú növény. A lenmagból kisajtolt olajjal kereskedve a viskiek messzi vidékekre eljutottak.
Még a XVII. század közepén a református egyházközösség magyar tannyelvű iskolát nyitott Visken, 1824-ben pedig megnyílt a ruszin tannyelvű elemi iskola is.
Híres szülöttei
Visken született Lassú István neves magyar tudós, akit a magyar statisztikatudomány megalapítójának tartanak.
A település szülötte Krüzsely Erzsébet költő, Viski Krüzsely Bálint író, jogtudós.
Forrás: karpatinfo.net