Kárpátalja ma: a mesebeli ilosvai buszjárat

Hol volt, hol nem volt (főleg nem volt), de egy biztos: valahol volt egy Ilosva-Beregszász buszjárat. Ennek a csodás tüneménynek volt egy felettébb rossz tulajdonsága: a kiszámíthatatlanság. Amikor őkelmének úgy tartotta a kedve, napokig elő sem bújt titokzatos rejtekhelyéről, a lakosság nem kis bosszúságára. Vagy csak akkor járt a számára kijelölt útvonalon, amikor kedve tartotta. Nem érdekelte őt sem munkaidő, sem pedig becsület. Előbbiről hírből hallott, utóbbiról tudomása sem volt. Szintén egyik bosszantó kedvtelése közé tartozott, hogy az utasokat többször a buszmegállóban felejtette. Hiába integettek neki szegény párák, bőszen továbbhajtott, mondván: ő nem látta.

Természetesen ez az irdatlan állapot nem állt fenn mindig. Volt, amikor szinte percre pontosan ott termett a megállóban, sőt, ha hamarabb gurult be, akkor megvárta a munkarendben kijelölt indulási időt. Ilyenkor a bus.com.ua-n írt menetrendet vakon követhette a földi halandó, hiszen tudta: ami ott áll, az valóban úgy is van, és ha fél 7-kor kell a busznak jönnie, akkor nem 6:10-kor, nem 7:00-kor, hanem 6:30-kor, maximum 5 perc eltéréssel elindul a jó öreg – szovjet örökségből megmaradt – PAZ a buszállomásról. A tömegközlekedés eddig sem volt túl rózsás: délelőtt és délután két-két alkalommal indult menetrend szerinti autóbusz Ilosva felé, és ugyanennyi vissza. Tekintve azt, hogy két város közötti egyenes járatról van szó, eléggé hiányosnak mondható ez a rend (a többi város-város közötti járathoz, pl. Munkács-Beregszászhoz viszonyítva), amit még tetéz a pontatlanság is.
A szép idők elmúltak. Napok óta akkor méltóztatik megjelenni az Ilosva-Beregszász járat, amikor a sofőrjének kedve tartja. Márpedig mostanában igencsak megcsappant a munkakedve az eddig sem túl pontos kormányosnak. Így eshet meg az, hogy a peches ember hiába gubbaszt a buszmegálló padján másfél órán át – többedmagával – a szeptemberi hűvös reggeleken, hiszen teljesen hidegen hagyja az illetékest. Hadd várjon a szerencsétlen a nagy semmire…
Meddig fogja ezt a nép elviselni? Egészen addig, amíg végre a sarkára nem áll, és ha fontos számára, hogy legyen egy pontos, kiszámítható tömegközlekedési eszköze, akkor addig kilincsel, addig rágja a felsőbb kör fülét, amíg el nem éri célját. Mindaddig viszont marad az átkos káosz, a reménytelen várakozás és az instabil menetrend.
Itt a valós mesém vége, ha nem hiszed, stoppolj te is!

Szabó Kata
Kárpátalja.ma