Kárpátalja ma: a parkolás bajnokai

Beregszász, 2016 júniusa – egy anyuka próbál kétségbeesetten, járműveket kerülgetve tovább indulni babakocsijával a járdán. Igen, a járdán, mely elviekben a gyalogosoknak lett elkülönítve. Sikertelen a próbálkozása: kénytelen hevesen dobogó szívvel a város legforgalmasabb utcájára tolni kisbabáját, remélve, hogy mindketten épségben megkerülik a tilosban parkoló járműveket.

Munkács, 2016 júniusa – a zebra előtt toporog egy idősebb úr. A jelzőlámpa nem működik – nem mintha sokat számítana a dolog: az autósok nagy része úgy tűnik, nem tudja megkülönböztetni a piros, a sárga és a zöld színt egymástól. Egy gépkocsi ráadásul közvetlenül a gyalogátkelő mellett parkolt le, hátsó része majd’ belelóg az útra festett csíkokba. Merész vállalkozás manapság átjutni az út egyik oldaláról a másikra…

Nem tehetek róla, elborít a düh, valahányszor hasonló szituációt látok.
Arrogáns. Figyelmetlen. Önző. Csak néhány a jelzők közül, ami megfordul ilyenkor az ember fejében. Nem mentség az ilyen esetekre még az sem, hogy esetleg nincs a közelben parkoló, ahol otthagyhatnák tulajdonosaik az autókat – senkinek sem ártana meg némi gyaloglás egy esetleg távolabb, de szabályosan leállított autótól.

Az úttest a járművel közlekedőké, a járda a gyalogosoké; a lámpa színváltása és az útra felfestett jelzések mind jelentőséggel bírnak – nem igazán érthető számomra, mi olyan bonyolult ebben.

A düh helyét lassan átveszi a szomorúság – annyira figyelmetlenek vagyunk mi, emberek egymással. Kérdésessé válik számomra: vajon változtatna az egymáshoz való viszonyulásunkon, ha egyszer csak megtörténne a baj, melyektől a szabályok védeni akarnak minket.

A kérdés marad, és remélem, nem kell tragédiának történnie ahhoz, hogy választ kapjunk rá. Mindenesetre örömmel konstatálom a híradást, miszerint Munkács városában végre valami elindult – elvontatják a tilosban parkoló autókat. Talán vidékünk többi városában is példát vesznek az akcióról, s rend lesz – mindannyiunk érdekében.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma