Kárpátalja ma: amikor a busz az úttestre támaszkodik

A kárpátaljai tömegközlekedést a buszjáratok hiánya, a meglévő járatok állandó késése vagy épp elmaradása jellemzi. A külföldi turisták sokszor nagy szemekkel, értetlenkedve állnak a buszpályaudvarokon, amikor befut egy-egy leharcolt, túlzsúfolt jármű. Külföldi ismerőseim sokszor megörökítenek egy helyi Etalont vagy az általunk jól ismert, „marsrutkaként” használt Gazel kisbuszt, mintha azok csak turistalátványosságok lennének.

A minap Ungvár egyik menetrend szerinti buszjáratáról készítettek felvételt a helyiek, amint az nagy szögben oldalra dőlve haladt a városközpontban. A hármas számú buszjáratot figyelve az jutott eszembe, hogy hogyan közlekedhetnek nálunk ilyen buszok, és ki az, aki fel mer szállni egy hasonló állapotban lévő, túlzsúfolt járműre.
Korábban jómagam is nap mint nap utaztam a helyi utasszállítókkal. Egy alkalommal Munkács felé haladva a menetrend szerinti busz jobb hátsó kereke leelőzte magát a járművet. Szerencsére a sofőr lassan haladt, és azonnal oldalra húzódott. Nagy baj nem történt, de azóta mindig eszembe jut ez az eset, ha busszal utazom, felvillannak azok a képek, ahogy az ablakon kinézve látom, hogy a busz kereke lehagyja a járművet, és az út menti árokba gurul.
A most közzétett felvételt nézve szinte hihetetlennek tartom, hogy napjainkban Kárpátalja megyeközpontjában még mindig ilyen rossz állapotú járműveken kénytelenek utazni a helyiek. Az pedig még felháborítóbb, hogy az ilyen buszok sofőrjei mernek ellenkezni, mikor egy nyugdíjas, egy nagycsaládban élő gyermek vagy egy katona mutatja fel a térítésmentes utazásra jogosító igazolványát.

Bizton állíthatom, hogy ilyen hozzáállással nem a hőn áhított európai irányba haladunk, hanem pont az ellenkezőbe. Ilyen tömegközlekedéssel, a korrupt hivatalokkal, egészségüggyel, oktatással – és még sorolhatnám – Ukrajna sosem lesz az Európai Unió egyenjogú tagja, nem fog tudni beilleszkedni a nyugati országok közé.

Tóth Tünde
Kárpátalja.ma