Kárpátalja ma: gyertyaszentelés Nagybégányban
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án Jézus jeruzsálemi templomban történő bemutatására emlékezett a katolikus egyház. Az ünnephez több száz éve egy hagyomány is kötődik: ezen a napon gyertyát szentelnek a római és a görögkatolikus templomokban.
A keresztények számára a gyertya az egyik legrégebbi jelkép: a méhviasz Jézus tiszta testét, a gyertyabél Krisztus szent lelkét, a tűz pedig az ő istenségét szimbolizálja. Ahogy a gyertya felemészti magát, úgy áldozta fel Krisztus is az életét a mi megváltásunkért.
A középkorban ezen a februári ünnepen először a tüzet áldották meg, majd annak lángjával gyújtották meg a gyertyát, melyet nagy becsben tartottak a régiek: a ládában őrizték vagy szalaggal átkötve a falra akasztották, hogy vihar, jégeső esetén kéznél legyen.
Számos népszokás, hiedelem is kapcsolódik a szentelményhez:
Szegeden azt tartották, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jól mézelnek majd a méhek. Kiszomboron a szentelt gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy békesség legyen a háznál. Egyes helyeken gonoszűző erőt tulajdonítottak a hétszert szentelt gyertyának; úgy hitték, hogy a világ végén olyan sötétség lesz, hogy csak az világít majd. A gyógyításban (fejfájás, puffadás, torokgyulladás) is nagy hasznát vették a szentelménynek, de a tehenek ellésénél is égő gyertyát vittek az istállóba.
Máshol az új ház fundamentumába vagy falába tették a szentelt gyertyát, mely az élet kezdetétől a végéig elkísérte a lakókat. Szülés és keresztelés között a gyermekágyas asszony szobájában világított, illetve a haldokló ember kezébe is égő szentelt gyertyát adtak, hogy „mutassa az utat”, füstje pedig távol tartotta a gonoszt.
Gyertyaszentelő napjához időjóslás is társul. Közismert a medvéhez kapcsolódó hiedelem: ha ezen a napon szép idő van, s a medve kijön a barlangjából, úgy megijed az árnyékától, hogy visszabújik a barlangba, s bizony még sokáig hideg lesz.
Van is erre egy mondás: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön.”
Marosi Anita
Kárpátalja.ma