Kárpátalja ma: pipacsokba öltözött a táj

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
– valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.

Aranyosi Ervin Délibáb c. versének néhány sora jutott eszembe Kárpátalja pirosba öltözött mezőiről.

Nem csak költőket és írókat ihletett meg a pipacs szépsége és különlegessége, a Brit Nemzetközösség országaiban az emlékezés napjának jelképe ez a bájos, mégis mély emlékeket idéző virág. Minden év november 11-én az első világháború halottai előtt róják le kegyeletüket a korona polgárai, mellettük a külföldi frontokon valaha harcolt minden veterán, békefenntartó és valamennyi hős előtt tiszteleg a nemzetközösség. Az emlékezés jeleként ilyenkor pipacsot viselnek a ruhájukon, amely hagyomány egészen a 19. század elejéig nyúlik vissza.

Kárpátalja.ma