Kárpátalja ma: szülészeti osztály Beregszászban

A gyermekáldás szépségei mellett a beregszászi szülészeti osztály is képes felejthetetlen pillanatokat okozni a kismamáknak és a hozzátartozóiknak. Újdonsült anyukához mentünk látogatóba, nem álltuk meg, hogy ne ragadjunk fényképezőgépet.

Gumis műanyag cipővédővel és kórházi köpenyben kerestük az ismerősünket eleget téve a nővérek és takarítók által jogosan megkövetelt higiéniai követelményeknek, bár útközben rájöttünk, hogy maszk sem ártott volna, mert zavaró volt a konyhából kiáramló cigarettafüst.

Megérkezvén nem tudtunk betelni a kis jövevény látványával, ám időről időre önkéntelenül is a szoba állapotára terelődött a figyelmünk. A vaságyak a dokumentumriportokban vetített börtönkórházak képét idézték, s még órákkal a látogatás után is a falból kiálló vaskompozíció funkcióján törjük a fejünket, de a rejtélyt még a több napot bent töltött anyukának sem sikerült megfejtenie.

Viszonylag kellemes a szoba hőmérséklete, de mint megtudtuk, ez nem az ablak alatt díszelgő rozsdafoltos radiátornak, hanem a szomszédos ágyon fekvő anyuka elektromos melegítőjének köszönhető.

A nyílászárók sem szuperálnak túl fényesen: az ajtó nem záródik, a dupla üvegű ablakszárnyak között vastagon tömött rongydarabok akadályozzák a hőveszteséget.

Az egyik nővér ránk förmed, hogy semmi keresnivalónk itt, kikönyörögtük, hogy maradhassunk, amíg ételt melegítünk az anyukának, s kikísérjük a mellékhelyiségbe.

A mosdóban a döbbenettől már fotózni is elfelejtettünk, de egyébként sem szeretnénk megzavarni a kedves olvasó nyugalmát. Hüledezünk a letört vízcsapon, s konstatáljuk, hogy itt is a rozsdáé a főszerep. Megtudjuk, hogy a folyosó másik végében lehetőség van kézmosásra, sőt, zuhanyzásra is! Elvánszorgunk hát, s már meg sem lepődünk, hogy itt sem záródik az ajtó. A higiéniai feltételek is erősen kétségbe vonhatók.

Amint visszatértünk a szobába, már búcsúznunk kellett, mert ismét hangsúlyozták, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek. Az anyuka kicsit fél, mert nehéz szülést követően, közel 36 órája van fent és még felállni sem tud segítség nélkül, nemhogy kiemelni a gyermekét a vasketrecre hasonlító kiságyból. Hívógombról már nem is álmodozunk, de utólag megtudtuk, hogy a nővérke néha meghallotta a gyermeksírást, s ha mégsem, a szomszéd szobában lévő kismama indult a felkeresésére.

Örömmel tudatjuk, hogy az anyuka és a kisbaba is jól vannak, s immár otthonukban folytatják az életre szóló közös kalandot.

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma