Kárpátaljáról a Kávészünetig

El tudjuk képzelni, hogy Kányádi Sándor vagy József Attila verseinek megzenésítéseire tombolunk egy fesztivál nagyszínpada előtt vagy egy klubkoncerten? Naná!
Aki nemleges választ adna a kérdésre, még biztosan nem járt a Kávészünet zenekar koncertjein. A könnyűzene és az irodalom különleges fúziója minden korosztályra hat: az együttes feldolgozásait idősek és fiatalok is fújják.
Ötödik albumukról, a megzenésítések létjogosultságáról és a gyökerekről kérdeztük Popovics Györgyöt, a Kávészünet zenekar frontemberét.

– Determinál valamelyest az, hogy kárpátaljai származású vagy?
– Biztos vagyok abban, hogy determinál. Tetszik vagy nem – a személyiségünket elsősorban a család határozza meg. Járjak bárhol a világban, ha találkozom egy kárpátaljai emberrel, mindig hevesebben dobban a szívem.
Én Pesten élek, a szüleim Gyöngyös mellett, de a családban mindig azt mondjuk Kárpátaljára vonatkoztatva, hogy megyünk haza. A kötelék valószínűleg örökre megmarad. Nyilván a szüleim miatt is, hisz ott nőttek fel. Én nem ott nevelkedtem, de vannak emlékeim. A januári kárpátaljai koncertünk előtt is én kalauzoltam a többieket, megmutattam, hogy mi hol található, merre laknak a rokonaim. Szóval ilyen szempontból biztosan meghatározta az életemet. Arról szoktunk beszélgetni, gondolkodni, hogy ha kint maradtunk volna, akkor most mi lenne velem, mit csinálnék…

– Hogyan alakult az utad az anyaországban? Mikor kezdtél el zenélni?
– Kilencéves korom környékén, ha jól emlékszem. A testvérem is zenész, csembalóművész. Ő korábban kezdett el zongorázni, majd én is követtem a példáját. Aztán az egyik vizsga alkalmával hallottak gyerekként énekelni és felfigyeltek rám.
Eleinte teljesen másban éltem: népdalokat énekeltem, népdalversenyekre jártam. Aztán felkértek, hogy énekeljem el a Happy Gang egyik karácsonyi dalát – ez volt az első könnyűzenei projektem.
Tizenhat éves voltam, amikor valaki felajánlotta, hogy ír nekem egy dalt, de nem volt rá elég pénzünk, hogy megvegyük. Úgy voltam vele, hogy tudok írni magamnak is, és ekkor jöttek az első szárnypróbálgatások. Azóta nagyon sok dalt megírtam már. Egyrészt a Kávészünetnek, másrészt különböző előadókkal is együttműködtem. Sok munkám pihen a fiókomban is. Kérdés, hogy ezekből mi lát majd napvilágot.

– Ha már Kávészünet, mesélnél a formációról?
– Fecóval (Németh Ferenc, a zenekar alapítópárja – a szerk.) a középiskolai kollégiumban ismerkedtünk meg. Szobatársak voltunk, és elkezdtünk együtt zenélni.
Aztán jelentkeztünk egy tehetségkutatóra, ahol a második vagy harmadik fordulóig jutottunk. Ezután találkoztunk a mostani menedzserünkkel. A közös munka során elgondolkodtunk rajta, hogy komolyabban is eljárhatnánk fellépni az iskolákba, s jött az ötlet, hogy kipróbálhatnánk zenekarosan is ezt a történetet. Több formációban – orchestra-megszólalásban, beatboxos sráccal − is játszottunk. Úgy négy éve zenélünk a jelenlegi felállásban.

– Nem volt kérdés, hogy a vers lesz a ti utatok?
– Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, még nem volt semmiféle küldetéstudatunk. Nem gondoltuk azt sem, hogy ebből profitálhatunk, vagy ennyit koncertezünk majd mindenfelé. Nem voltak terveink. Az volt az egyetlen cél, hogy jól érezzük magunkat és olyan dolgot tegyünk le az asztalra, ami nekünk is szívmelengető.
Később jöttek a visszajelzések, hogy megzenésítve könnyebb megtanulni a verseket, és tudatosabban kezdtünk el ezzel foglalkozni. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az új album kapcsán nem volt elsődleges szempont, hogy a kötelező tananyagot kiszolgáljuk a lemezen. Igyekeztünk saját magunknak kedvezni ezzel az albummal. A saját ízlésünket akartuk kielégíteni.

– Miben más ez az új album?
– Hangzásában mindenképp. Nagyon érett lett ez a lemez, komolyabb a hangvétele.
Emellett tipikus zenekari felállásban készült. Próbára mentünk, külön hangszereket vettünk fel, agyongyakoroltuk a dalokat, a zenei producer pedig összefogta az egészet. Ilyen még nem volt korábban. Én az albumon szereplő 11 dalt két nap alatt énekeltem föl. Annyira rákészültem, meg akartam felelni a dolognak, hogy elég komolyan lebetegedtem utána.
Koncertek közben is eszembe jutnak néha a stúdiós pillanatok. Talán az első lemez volt ilyen hatással ránk. De szerintem az elmúlt 5 album kapcsán ez az egyik legerősebb hanganyag.

– Van célközönségetek? Nehéz megszólítani a publikumot a megzenésítésekkel?
– A koncertjeinkre főként az egyetemista közeg szokott járni. Az új albumunkkal is inkább őket céloztuk meg. De jelen vannak az idősebb generáció tagjai és a jóval fiatalabbak is, szóval nehéz meghatározni.
Boros Csabi (Boros Csaba, a Republic zenekar vezetője – a szerk.) úgy fogalmazott az új lemezzel kapcsolatban, hogy ha hallgatja a megzenésítéseket, akkor olyan érzése van, hogy ezek inkább már dalok, mintsem versek. Jó látni egy-egy koncert alkalmával, hogy amikor játszunk, a tömeg velünk énekel, táncol, és tudják a szöveget, de nem foglalkoznak azzal, hogy ki írta. Nem kezdik el boncolgatni, hogy ez most egy vers vagy dal, egyszerűen csak jól szórakoznak és teljesen átadják magukat a pillanatnak.
Általában az azért megfigyelhető, hogy bizonyos körökben a versmegzenésítést, mint olyat, nem fogadják pozitívan. Például egy rádióba egy magunkfajta zenekarnak nagyon nehéz bejutnia. Ilyen szempontból a koncertközeg teljesen más.

– Ha már szóba került Boros Csaba, milyen szálon kapcsolódtok a Republic együtteshez?
– Csabinál voltunk bent a rádióban az új lemez bemutatása kapcsán. Meghívtuk a lemezbemutató koncertünkre, ami kiválóan sikerült. A közönség minden dalt velünk együtt énekelt. Ott Csaba nyilvánosan meghívott minket a 30 éves jubileumi nagykoncertjükre. Március 14-én léptünk volna fel előzenekarként az Arénában.

– A karantén sajnos átírta a terveket és parkolópályára küldte a tömegrendezvényeket. Hogyan éled, élitek meg ezt az időszakot?
– Próbálok aktív maradni amennyire csak lehet. Sokat foglalkozom a zenekar melletti teendőimmel, dalokat írok.
A leginkább nem is koncertek hiányoznak, hanem a zenekar. A közös zenélések.

Igyekszem ebben a nagy zűrzavarban a jóra koncentrálni. Rosszból úgy is van épp elég…

 

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma