Könyvajánló: Halott ember karácsonya

Lengyel János: Halott ember karácsonya. Interjúk. INTERMIX KIADÓ, Ungvár – Budapest, 2009.

A kedves olvasó Lengyel János kárpátaljai író-újságíró ötödik könyvét tartja a kezében. A kötetben olvasható, szerintem rendhagyónak nevezhető interjúk mindegyike egy-egy életjel a „mostohatestvér”-ként kezelt kárpátaljai és onnan különböző okoknál fogva elszármazott magyarok mindennapjairól, öröméről, bánatáról, irodalmi-művészeti életéről, s annak művelőiről.
A szerző megfontoltan kiválasztott alanyainak megszólaltatásával igyekszik bemutatni a nagyon is létező kárpátaljai irodalmi, művészeti, kulturális életet, de nem kizárólagosan, hiszen a többé-kevésbé ismert és elismert személyiségek mellett megszólaltatja az élet nehézségeivel küzdő átlagembert is. Megismerhetjük például „anyanyelvünk szerelmesét”, Bagu Balázs helytörténészt, néprajzkutatót, nyugalmazott magyartanárt, „A TANÍTÓ-t”, aki egész munkásságát a kárpátaljai magyarság szellemi épülésére áldozta, és a Szovjetunióból száműzött egykori polgárjogi harcost, Stumpf Benedek András művelődéstörténészt. Az interjúalanyok között természetesen nemcsak kárpátaljai magyarok találhatók. Megszólal székelyföldi honfitársunk, Zoltáni Zsolt unitárius énekes előadóművész, akinek hitvallása: „Szívemben az ősi ország az otthonom így jelenleg Magyarországon is ‘otthon’ vagyok”; a felvidéki Oros László, aki hatalmas könyvritkaság-gyűjteménye kapcsán kulturális értékek halmazára hívja fel a figyelmet. Szót kap Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, aki az Együtt főszerkesztői tisztségében az „utolsó szó” jogán vall írói hitvallásáról, a Kárpátalján művelt magyar irodalom helyzetéről. Elmondja gondolatait a szülőföldről áttelepült, Budapesten is kárpátaljaiként élő dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd, a Czébely-család három tagja: Czébely Lajos tanár, író, költő, helytörténész, zenész, az apa, aki
Magyarként a végeken címmel vall a jellegzetes kárpátaljai sorshelyzetről, és akinek gyermekei Magyarországon keresik boldogulásuk lehetőségeit; Gabriella, aki saját határait „átlépve” dolgozó édesanyaként és pályakezdő költőként találta meg életcélját, és Csaba, aki rockzenészként válik egyre ismertebbé. Megtaláljuk a kötetben „Koppány vezért”, azaz Vikidál Gyulát, Rétháti Györgyöt, a Magyar Műveltség Szolgálat főszolgáló helyettesét, aki Lengyel János teljes elkötelezettséggel segíti, támogatja Magyarországon tanuló határon túli fiatal honfitársainkat.
„Nekünk itt kell megmaradnunk magyarnak, megélni és mindennel dacolva nem vegetálni” – vallja Lőrincz Posták Gabriella pályakezdő költő, a nehéz sorsú édesanya, a beregszászi Európa-Magyar Ház munkatársa, mintegy összefoglalva a kötet interjúalanyai többségének végkövetkeztetését. Lengyel János interjús kötete napjainkban mindenképpen hiánypótló jellegű, méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik számára valamilyen szinten fontos az anyaország határain kívül rekedt nemzettestvérek sorsa.

Urbán Magdolna