Könyvajánló: Indián szívek a kövön

Becske József: Indián szívek a kövön, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség,  Ungvár, 2002.

Becske József 1965. március 19-én született Visken. A nagyközség magyar tannyelvű középiskolájában tanult, közben a helyi zeneiskola klarinét szakára járt, és rajzkészsége is felkeltette a környezetben élők figyelmét. Az általános iskola elvégzése után szülei és tanárai tanácsára 1980 nyarán felvételizett az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolába. Itt négy évig tanult, majd 1984-ben bevonult katonának, ahol is két évet töltött le. A katonai szolgálat letöltése után megpróbált néhány évig tanult szakmájában elhelyezkedni, több-kevesebb sikerrel. Ungvár még évekig visszahúzta őt. 1989 óta kőművesként dolgozik.

17 – 18 éves kora óta ír verseket. Egy időben abbahagyta, majd évekkel a katonaság után komolyabban kezdett el foglalkozni az irodalommal. De még mindig csak az asztalfióknak dolgozott. Kezdeti versein erősen érződik József Attila hatása. Első publikált versei az Együtt című, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóiratában jelentek meg.

Első kötete az Indián szívek a kövön, melynek verseit maga válogatta a másfél évtized folyamán összegyűlt csaknem háromszáz versből. E versek olvasásakor arra is gondoljunk, hogy úgy a szerző társadalmi helyzete, mint általában a társadalmi helyzet meghatározza, ha nem is magukat az értéket, de bizonyos esztétikai értékek megvalósulásának lehetőségét. Becske Józsefnek – szülőföldje egyre szűkülő magyar nyelvi közege ellenére, vagy talán ebből eredően – van mondanivalója a kisebbségben élő magyarság sorskérdéseiről még akkor is, ha saját költői hangján olykor átsejlenek a nagy elődök gondolatai.