Könyvajánló: Iskolaszerkezet és irodalomtanítás a Kárpát-medencében

Sipos Lajos: Iskolaszerkezet és irodalomtanítás a Kárpát-medencében.
Magyarország – Szlovákia – Kárpátalja – Románia – Vajdaság – Szlovén Köztársaság – Burgenland

A magyar nyelv és irodalom mint önálló tantárgy az 1850-es oktatási törvény által kialakított „algimnáziumokban” és „felgimnáziumokban” jelent meg. Az 1868-as utasítás a tantárgyak rendszerébe még „magyar nyelvként” iktatta be ezt a stúdiumot, de a tanításba ekkor már bevonták a történetileg elgondolt magyar irodalmat is, melyet „a nemzeti lélek hű tükrének”, a „nagy eszmék vulgarizátorának” tekintettek. Az irodalomtanítás szemléleti alapja ekkor közel állt a korszak irodalomfogalmához. Az első világháborút lezáró békekötés után Magyarországon és azokban a Kárpát-medencei államokban, ahol magyar irodalmat tanítottak, a tantárgy ideologikus funkciót kapott, a szépirodalmi alkotásokat a politikai célokra tekintve „válogatták be” a tananyagba. Ez a felfogás jellemezte az 1945 után ebben a régióban kiadott oktatásügyi rendeleteket is. A magyar irodalom tanításában ugyanakkor mindenütt fontos szerepe lett Petőfi műveinek. Az irodalom és a magyar történelem emblematikus figurája lett a költő, a „magyar csoporttudat alapelemének” tekintették őt. Az 1990-es években, a Kárpát-medence országaiban elméletileg lehetővé vált a magyar nyelv és irodalom tantárgy megújítása is. (Sipos Lajos)