Könyvajánló: Kárpátalja története és kultúrtörténete

S. Benedek András: Kárpátalja története és kultúrtörténete. Bp.: Bereményi Kvk., 1994. 128 o.

S. Benedek András (sz. Munkács, 1947. február 1.) hetediziglen prédikátorok fia, akinek költőként Kárpátaljáért dobogott a szíve. A művelődéstörténet tudósaként, a szülőföld-tudomány polihisztoraként több fontos művében tárta fel kultúránk azon falmaradványait, amelyekre jövőnk emeletei épülhetnek.

Az Együtt c. folyóirat alapító főszerkesztője volt 1965-1967-ig, 2002-től az újra indított lap főmunkatársaként dolgozott. Vezetője volt az ungvári Forrás Irodalmi Stúdiónak és a kárpátaljai magyar irodalmi-polgárjogi mozgalomnak, valamint a Forrás Stúdió néprajzi gyűjtőútjainak szervező irányítójaként dolgozott.

Megalakulása óta társelnöke volt a Kárpátaljai Írók Költők Képzőművészek Magyarországi Alkotóközösségének (KIKKMAK) és aktív tagja a Kárpátaljai Szövetségnek.

S. Benedek Kárpátalja története és kultúrtörténete c. könyvének elöljáróban nagy léptekkel haladva tekinti át e vidék történelmét a honfoglalástól 1918-ig, amikor a cseh csapatok elfoglalták Felső-Magyarország e keleti peremvidékét is, külön szólva az itt élő népek (magyarok, ruszinok, németek, zsidók, románok, szlovákok és a később betelepült oroszok) egymástól igen különböző, a sors közössége okán mégis rokonítható értékteremtő munkájáról, nemzeti sajátosságairól.

E részben („Ember és történelem”) vet számot a szerző a különböző etnikumok településszerkezeti jellemzőivel és módosulásaival, a magyarok szórványosodásának fájdalmas gondjával.

Ezután történeti áttekintést ad az első kisebbségi korszak történéseiről (Kárpátalja 1918-1944) és még inkább a csehszlovák politika engedte-tűrte kisebbségi művelődés hagyományairól. Hiszen pl. ez az az időszak, amikor megteremtődik a helyi magyar művelődés intézményrendszere, kialakulóban van a helyi színeket is festő ruszinszkói magyar irodalom (Tamás Mihály, Sáfáry László stb.).

Kárpátalja szovjet korszakának szemléje (Kárpátalja 1944. október 29 után) meglehetősen szegényes és ellentmondásos képet mutat, ugyanakkor fölidézésére a szerző jórészt a maga személyes emlékei alapján is vállalkozik. Ez volt a „kétírós” irodalom (Kovács Vilmos, Balla László) korszaka, amelyet a fölváltani készülő fiatalabb nemzedék – köztük maga S. Benedek András – jobbító szándékainak a kudarca, kisiklatása, gátoltsága jellemez.

Ugyanez a sorsverésből való kiegyenesedési szándék jellemezte a létében is tagadott ruszinság irodalmának évtizedeit, nemkülönben a társművészetekét. Az utolsó fejezet (A megmaradás esélyei) drámai számvetés Kárpátalja helyzetének meghatározó politikai-társadalmi tényezőivel.