Könyvajánló: Két világ határán

Pálóczi Horváth Lajos: Két világ határán, 1993, Hatodik Síp Alapítvány

Pálóczi Horváth Lajos Beregszászban született, 1917-ben itt érettségizett, az első világháború után visszatért a frontról. Mint több nyelvet beszélő személyt őt bízták meg a várost megszálló csehszlovák katonaság parancsnokságával folytatandó tárgyalással. Mélységesen megdöbbentette Kárpátalja csehszlovák megszállása, rövidesen el is hagyta a várost. Az „Álompákász” és a „Két világ határán” című önéletrajzi regényeiben mindenkinél hitelesebben ábrázolta Beregszász társadalmi életét a XX. század kezdetétől a trianoni békeszerződésig.

A magyar dzsentriről, vagy ahogyan ők nevezték magukat: a magyar nemességről már nagyon sokat írtak; de általában kívülről kritizálták őket. Pálóczi Horváth Lajos belülről láttatja ezt a világot.

Nagyon régi nemesi családból származik, közeli rokonságban állt a Kölcseyekkel, a Horthyakkal, Szentpályakkal. Önéletrajzi regénye a magyar irodalomban talán először fest a nemességről hiteles önképet.

A regény színtere Beregszász. A történet az első világháború és az azt követő forradalmak idején játszódik. A regény kezdetének pillanatában Kárpátalján még békésen és többé-kevésbé elégedetten élnek együtt a különböző nemzetiségek és társadalmi osztályok. A könyv utolsó oldalán arról olvashatunk, hogy Hennoque francia tábornok bejelenti az örömhírt Beregszászban: Kárpátalja felszabadult az ezeréves magyar elnyomás alól, és Csehszlovákia része lett. Az ünneplő közönség a hírre feláll és a cseh szuronyok fenyegetése ellenére a magyar Himnuszt énekli el. A tábornok zavartan, levett kalappal nézi a jelenetet.

Mi történt eközben? Hiszen ezek az emberek küzdöttek a hazáért a becsület és a tisztesség általuk értelmezett ideáljaiért. Pálóczi Horváth Lajos testvére az orosz fronton esett el, s ő maga is önkéntesként megjárta Ukrajnát, majd felkelőként harcolt a kommün ellen. Mit tettünk, s mit nem azért, hogy a századforduló ígéretéből szebb új világ szülessen?

Pálóczi Horváth Lajos regénye nemcsak kordokumentum, hanem olvasmányosan, helyenként iróniával, és öniróniával megírt regény is – az azóta részben elpusztított, részben tönkretett Kárpátaljáról.