Könyvajánló: Nyelvek, emberek, helyzetek

Csernicskó István szerk.: Nyelvek, emberek, helyzetek. A magyar, ukrán és orosz nyelv használata a kárpátaljai magyar közösségben. Ungvár: PoliPrint Kft., 2010. 136 old.

A Kárpátalja.ma is számos alkalommal számolt be arról, hogy Ukrajnában a nyelvi kérdés az egyik kiemelt politikai vitatéma. Ám az országban kialakult nyelvi helyzet kapcsán jószerivel csak az ukrán–orosz nyelvi állóháborúról esik szó. Egyéb közösségek nyelvhasználati szokásairól gyakorlatilag egyáltalán nem esik szó az országos sajtóban vagy a pártpolitikai polémiák során. Az ukrajnai helyzetet csak felületesen ismerők ebből arra következtethetnek, hogy Ukrajnában csak ukrán és orosz ajkúak élnek. Nos, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatóinak Nyelvek, emberek, helyzete című kötete alaposan rácáfol erre, hiszen a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról szól. A Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Molnár Anita és Molnár József szerkesztésében megjelent könyv kérdőíves kutatás adataira alapozva mutatja be a magyar, az ukrán és az orosz nyelv használati körét a kárpátaljai magyar közösségben.

Az 593 fős reprezentatív mintán végzett vizsgálat azt mutatja, hogy a kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége minden helyzetben igyekszik anyanyelvét, a magyart használni. A csoporton belüli érintkezésben egyértelműen az anyanyelv dominál, és a csoportok közötti kommunikációban is sokan használják a magyar nyelvet, elsősorban a magyarok által jelentős számban lakott településeken. Több olyan nyelvhasználati színtér van azonban, ahol a két- vagy három (magyar, ukrán és orosz) nyelv használata gyakoribb. A kárpátaljai magyar közösség nyelvválasztási normái tehát számos helyzetben nem vagy-vagy, hanem is-is módon működnek: sokszor nem kizárólagosan döntünk a magyar vagy az ukrán/orosz nyelv mellett, hanem párhuzamosan, gyakran váltogatva használjuk ezeket a nyelveket.

Tipikus példája a többnyelvű nyelvválasztásnak a hivatal. Mind a kérdőíves, mind pedig a telefonon végzett felmérés eredménye az volt, hogy a szóbeli érintkezésben a magyar nyelv viszonylag jól használható a magyar többségű települések önkormányzati hivatalaiban, ám az írásbeli ügyintézés nyelveként már nagyon gyakran az ukrán, ritkábban az orosz, illetve néhány esetben az ukrán és magyar nyelv együtt jelenik meg. Minél nagyobb arányú a magyar lakosság egy-egy településen, annál nagyobb a magyar nyelv előfordulási aránya a különböző nyelvhasználati színtereken, és fordítva: azon helységekben, ahol a magyarok kisebbségben vannak, a magyar nyelv visszaszorulása figyelhető meg a közéleti színtereken.

A kérdőíves vizsgálat egyik érdekes eredménye az, amely az ukrán és orosz nyelv közötti dominanciaváltásra enged következtetni. A kutatás arra mutat rá, hogy a kárpátaljai magyarok ma már sokkal inkább ukránul próbálnak beszélni azokban a helyzetekben, amikor a többségi nyelv használatát nem tudják elkerülni, annak ellenére, hogy az 1990 előtt érettségizettek – ha magyar tannyelvű iskolába jártak – nem tanultak ukránul. Ám mivel Ukrajna államnyelve és egyetlen hivatalos nyelve az ukrán, a kárpátaljai magyarok megpróbálnak igazodni az új helyzethez. Ezt a váltást azonban természetesen nehezítik a nyelvtudás hiányosságai.

A kutatás eredményeit a szerzők elhelyezik az ukrajnai nyelvi helyzet kontextusában. Bemutatják azt az erősen átpolitizált, kiélezett közhangulatot, mely a nyelvi kérdést jellemzi Ukrajnában, majd arra is választ keresnek, hogy ebben a helyzetben hogyan értelmezhetők a kárpátaljai magyar közösség e kötetben feltárt és bemutatott nyelvválasztási mintái. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész hosszú fennmaradása közvetlen összefüggésben van a magyar nyelv megtartásával: a magyar nyelv feladása, a nyelvcsere együtt jár a nemzetiség, a magyar nemzeti öntudat feladásával is. A magyar nyelv megtartását az szolgálná a leginkább, ha a Kárpátalján élő magyarok egyre több helyzetben használnák, használhatnák anyanyelvüket. Ehhez azonban szükség volna arra, hogy nyelvünk hivatalos nyelvi státust nyerjen a régióban. Az ukrajnai nyelvi szituáció elemzése alapján a szerzők úgy látják, ennek elérése elsősorban az országos nyelvpolitika függvénye. Ám addig azt ajánlják a könyv szerzői, hogy ahol lehet, éljünk már meglévő jogainkkal, és használjuk a magyar nyelvet. Mert a nyelvet a használat élteti és tartja fenn.