Könyvajánló: Sorsüldözöttek

Balog Sándor: Sorsüldözöttek. Galéria Kiadó, Ungvár – Budapest, 1992.
Ez a könyv, melyet a kedves olvasó a kezében tart, nem életem regénye, de annak egy válságos szakaszához kapcsolódó epizódok összessége. Talán történelem, mert már elmúlt. Megéltem, átéltük…
Azok számára írtam, akik ―netán ― már elfelejtették, mit éltek át, vagy koruknál fogva át sem élhették az 1944 után bekövetkezett megpróbáltatásokat Kárpátalján.
Szándékom szerint elsősorban a szovjet megszállás következtében kisebbségi létezésre kényszerült kárpátaljai magyarság sorsát kívántam könyvemben valósághűen ábrázolni, de kötelességemnek tartottam a velünk együtt élő kárpátaljai más nemzetiségek sorsának alakulásával is foglalkozni, hiszen Sztálin és az utána következő diktátorok, egyáltalán a szovjet rendszer minden itt élő nemzetiség számára kilátástalan helyzetet teremtett. A velejéig antihumánus, tehát embertelen szovjet ideológia érvényesítése a mindenható kommunista párt megátalkodottan makacs törekvése volt, amelynek érdekében habozás nélkül felhasználtak minden lehetséges eszközt, kezdve a mézesmadzag-módszertől a politikai nyomáson át a másként gondolkodni bátorkodók izolálásáig, sőt fizikai megsemmisítéséig. Ilyen körülmények közt embernek és magyarnak megmaradni Kárpátalján nagyon nehéz volt, a nemzetiségek szellemi és anyagi javainak módszeres pusztítása közepette a mégis-megmaradás önfegyelmezően szigorú hite kellett hozzá. Hogyan, milyen szükségszerű ― bárha fájóan értelmetlen ― áldozatok árán maradt meg apáról-fiúra szállva ez a hit a sanyarú körülményekre kényszerített, sorsüldözöttnek bízvást nevezhető kárpátaljai magyarok szívében és lelkében? Ezt próbáltam megfogalmazni könyvemben úgy, hogy a magyar olvasótábor minden tagja számára érthető legyen.

A szerző