Könyvajánló: Szép Angéla háza és más történetek

Tamás Mihály: Szép Angéla háza és más történetek

Hatodik Síp Alapítvány, 1994.

Tamás Mihály 1897. március elsején született Beregszászban. Az elemi iskola elvégzése után 1906-ban iratkozott be a Beregszászi Főgimnáziumba, 1914-ben, az első világháború kitörésének küszöbén érettségizett jelesen.

Az érettségi után a Budapesti József nádor Műegyetem építészmérnöki karára iratkozott be, de rövidesen önkéntesként, zászlósi rangban a frontra került. Háborús éveiről szinte semmit nem tudunk, annál többet a Trianoni békeszerződést, a rendszerváltást követő éveiről. Súlyos tragédiaként élte át Kárpátalja csehszlovák megszállását.

1921-ben építészmérnöki diplomát szerez a Budapesti József nádor Műegyetemen, szülővárosában Beregszászon lát munkához.

Ezt követően Brünnben folytatta tanulmányait, ahol 1928-ban útépítész-mérnöki diplomát szerzett. 1934-től egy angol útépítő cég kassai mérnöke, ahonnan 1939-ben Budapestre helyezik át.

Elsősorban azonban nem képzett, tehetséges mérnökként, hanem kiváló prózaíróként, novellistaként tartjuk őt számon. Diákkori próbálkozásai után 1923-ban Kassán jelenteti meg első novellás kötetét, majd 1926-ban Berlinben Tavaszi vallomás c. kisregényét. Realizmusa, könyörtelen ábrázolásmódja ellenére a korabeli irodalomkritikusok, Féja Géza kivételével, még nem fedezik fel.

Ez a realizmus, ez a már-már szemérmetlenül őszinte ábrázolásmód először a Szép Angéla házában teljesedik igazi irodalommá. A lényegében csak bírósági perek aktáiból, pletykáiból, kritikai utalásokból ismert kisregény több, mint fél évszázadig szinte hozzáférhetetlen volt. A Reggel c. lap 1927-es húsvéti mellékletében jelent meg, s elérte az újságközlemények sorsa: csak nagyobb könyvtárak gyűjteményében volt meg.

Tamás egy vidéki református pap családi tragédiáját, egy fiatal, szinte még gyermek asszony törvénytelen szerelmét és halálát írta meg. A kisregény alakjai egytől egyig valóban élő emberek voltak. Tamás Mihály megváltoztatta ugyan neveiket, de sokan magukra ismertek a kisregényben, éveken át pereskedtek az íróval, sőt tettlegesen inzultálták, kiközösítették a város úri társadalmából. Tamás Mihály kénytelen volt elköltözni Beregszászból örökre.

Történetei számtalan párhuzamot mutatnak. Móricz, Nagy Lajos, Krúdy, Kosztolányi, Illyés Gyula szerepelnek általában az összehasonlításokban, de a megírás dátumára, megjelenés helyszínére figyelő irodalomtörténész azt is érzékelheti, hogy Tamás Mihály rokon-témájú írásai nemegyszer korábbiak. Valóban Móriczhoz hasonlóan figyelte a világot, érzékelte a kort, s választott azokat a témákat, amelyek a mai szóval „a levegőben voltak”.

Amatőr író volt, a profi író kényszerítő kötöttségei nélkül. Ezért lezserebb, megíratlanabb néhány novellája, de ezért lehet gátlástalanul őszinte, már-már naturalista egyes műveiben.