Könyvajánló: Tábori posta

Vári Fábián László: Tábori posta. Kortárs Könyvkiadó, 2011.

Sokáig készült ez az emlékezés, nehezen adom ki a kezemből. A ’70-es éveket bolygatja fel, amikor Európa keleti részén -különösképp a szovjet haderő németországi hadcsoportjában – nem volt dicsőség katonának lenni. De erre mit sem ügyeltek a sorsomat manipuláló kágébés párkák. A katonai behívó viszonylag humánus eszközével – egyszerűen „kivontak a forgalomból”. Lázadnom kellett volna, amikor kishazám magyarsága jó ösztönnel épp a túlélésre próbált berendezkedni? Csak jövőm esélyeit rontottam volna. Így, aki otthon gyanús, a szovjet valóságtól elidegenedett pályakezdő poéta voltam, az Elba völgyében megvetett és szánalmas, idegen megszálló lettem, a rám bízott fegyverrel sem boldoguló „lánctalpas huszár”. De emberek közt voltam ott is. Többnyire. Volt, aki latin betűim miatt franciának, németnek nézett, volt, aki ártani próbált, s volt, aki szívdobbanásait is az enyémhez hangolta. Ezért, majd’ negyven év távlatából mondom: ez a két esztendő sem volt hiábavaló. Ha most összefutnánk valahol, válogatás nélkül ölelném meg őket. Az orosz őrmestert éppúgy, mint fogadott örmény testvéremet.

A Szerző