Könyvajánló: Táncbahívogató
Weinrauch Katalin: Táncbahívogató. Kiskunfélegyháza, 1996.
Önvallomás
Kárpátalján, Beregszászban születtem, ma is itt élek. Idestova 30 éves könyvtárosi múlttal rendelkezem és ebből 28 éve gyermek-könyvtárosként dolgozom. Munkámból adódóan állandó kapcsolatban vagyok gyerekekkel, jól ismerem igényeiket, vágyaikat, és az évek múltával egyre inkább olyan vélemény alakult ki bennem, hogy nagyon kevés az olvasmányos, a nyiladozó elme fantáziateremtő képességét fejlesztő, világunk dolgai összefüggésének megértését elősegítő gyermekirodalom a kicsi gyermekek számára: óvodásoknak és kisiskolásoknak.
Régen megfogalmazódott bennem a vágy, hogy tegyek valamit ennek változtatása érdekében, hiszen már iskolás korom óta munkált bennem az íráskészség, de amíg munkám mellett családomat is el kellett látnom, addig erre soha nem tudtam időt szakítani.
Aztán egy napon vetélkedőt rendeztünk a Gyermekkönyvtárban a magyar iskolák alsó osztályosai számára, melynek témája a Tisza volt. A folyó, amely itt születik nálunk, a Kárpátokban, innen indul hosszú útjára, hogy aztán majd a legmagyarabb folyó legyen, és rólunk, az itt született és itt élő magyarokról is hírt vigyen az Anyaországnak.
Nos, a gyerekek szép számmal jelentkeztek a vetélkedőre, és mi könyvtárosok összeszedtünk minden verset, elbeszélést, amit csak lehetett e témakörből, ám egy kislánynak nem tudtunk semmi olyat találni a Tiszáról, ami az ő korának megfelelt volna.
Ekkor írtam meg a kislány számára első versemet a Hol születtél, szép Tiszát, ami olyan jól sikerült, hogy nem sokkal ezután nyomtatásban is napvilágot látott az Irka c. Kárpátalján megjelenő gyermek-folyóiratban, bár még írói álnevem alatt.
A következő versem a Picur volt, aminek már a közben megszületett kisunokám volt az ihletője. És azóta, 3 éve folyamatosan írok, mert Picur (Adrienn) unokám várja, igényli meséimet, verseimet, és én nagymamái minőségemben is szívesen eleget teszek neki.
A már említett Irka című kárpátaljai folyóiratnak állandó munkatársa vagyok; több mesém, versem, elbeszélésem jelent meg a Budapesten kiadott Barangolóban és más újságokban, napilapokban.
Hogy szívesen olvassák-e, szeretik-e a gyerekek, amit írok, azt könnyen megtudhatom, mert mindig egyenesben, élőben mérhetem le rajtuk: a kéziratokat először általában a gyerekeknek olvasom el az iskolában egy-egy könyvtáróra keretén belül. És a gyerekek a legmegbízhatóbb, legjobb kritikusok. Őket senki nem tudja befolyásolni, – ők mindig az igazat mondják! Így aztán én pontosan tudom, mikor írtam kedvükre valót, és mikor nem…
Nagy hálával tartozom mindazoknak, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy megjelenhessen a könyvem, remélem nem okozok vele csalódást senkinek sem.
Nagyon szeretem a gyerekeket, és nagyon szeretem a természetet, de erre mindenki rájöhet magától is, ha veszi a fáradságot, és beleolvas ebbe a karcsú könyvecskébe.
Szeretettel ajánlom könyvemet minden kisgyermek figyelmébe, nagyon boldog lennék, ha minden gyermeknek olyan örömet jelentene az itt fellelhető mesék, versek elolvasása, mint amilyet az én kis Adrienn unokámnak jelent, akinek kedvéért ez a kis könyv megszületett.
Ajánlás
Örömmel adjuk közre WEINRAUCH KATALIN: TÁNCBAHÍVOGATÓ c. kötetét, ajánlva gyerekeknek felnőtteknek egyaránt, bízva abban, hogy mindazoknak, akik kézbe veszik és olvassák sok kedves élményt, kellemes időtöltést, jónéhány megszívlelendő tanulságot is jelent majd.
A versek, mesék témái természetismeretről, természetszeretetről tanúskodnak. A gyermekek kedvenc erdei madarai, kisállatai mind-mind sorra megjelennek egy-egy kedves példázató történetben a kiadvány lapjain.