Könyvajánló: Zahar ​Berkut

Ivan Franko: Zahar ​Berkut. Új Magyar / Magyar-Szovjet Társaság, Budapest, 1950.

Körülbelül ​száz évvel ezelőtt élt Naguevicsi falucskában – Drogobics városka közelében, (Nyugat-Ukrajna) – egy kovácsmester, Jakov Franko. Füstös, lomos kovácsműhelyében gyakran gyűltek össze a parasztok és fűzték beszélgetéseik végtelen fonalát. Életükről beszélgettek.

A kemencéből kilobbanó lángnyelvek megvilágították a boldogabb életről álmodozó férfiak izzó arcát.

A falusi kovácsmester kíváncsi, okos kisfia Iván Franko, csak úgy itta magába az eladósodott, uraktól sanyargatott parasztok elbeszéléseit. Apja kovácsműhelye, mely emlékezetében valami sajátságos társalgónak tűnt, egész életére szívébe vésődött. Férfi korában, mikor már ez a falusi kisfiú, egyike lett a legkiválóbb ukrán íróknak és tudósoknak, így emlékezett meg gyermekkori benyomásairól: „Emlékeimben még ma is ép egy kicsiny, de erős lángocska. Ez az apám kovácsműhelyében lobogó kemence tüze. Szívemben megőriztem ezt a lángot. Hosszú életem kísérője lett és megvilágította utamat.”

Iván Jakovlevics Franko 1856. augusztus 15-én Naguevicsi falucskában született. Annak idején Franko szülőföldje – Galícia néven – az Osztrák-Magyar monarchiához tartozott. Az osztrák-magyar kormány kiszolgáltatta a galíciai parasztokat a kizsákmányoló lengyel földesuraknak.