Kopogtató: bombasztikus hangulat Kárpátalján

A bombariadókról szóló külföldi híreket mindig távolinak éreztem, úgy hittem, ez csak máshol fordulhat elő, a mi csendes Kárpátaljánkon biztos, hogy nem. Pontosítva: ez idáig éreztem távolinak, hisz az elmúlt napokban másról sem hallhattunk, mint riasztásokról a megye városaiban.

Hitetlenkedve olvastam június 18-án a hírt, hogy Munkácson a járási kórházat és a megyei gyermekkórházat bombariadó miatt kiürítették. Megrökönyödve ültem, és azon gondolkodtam, hogy valóban a mi Munkácsunkon – eleve: kis hazánkban – megtörténhet ilyen?

Nem váratott magára sokáig a válasz, mert másnap bekövetkezett az, amire végképp sohasem gondoltam volna: június 19-én evakuálták a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát. Diáktársaimmal szinte sétálva hagytuk el a főiskola kollégiumát, mert egyszerűen nem hittük el, hogy valóban bombát keresnek a területen. Az épületből kiérve értesültünk arról, hogy Rákóczi-főiskola mellett Magyarország Beregszászi Konzulátusát és a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolát szintén kiürítették.

A beregszászi eset után az emberek fejében önkéntelenül az motoszkált, hogy nagy eséllyel magyarellenes megnyilvánulásról lehet szó, hiszen három magyar intézményt is érintett a riadó, továbbá közelegnek az előrehozott parlamenti választások – amelyet már önmagában is sok furcsaság vesz körül.

A riadósor másnap, június 20-án folytatódott. Ungváron a megyeközponton, Beregszászban és Munkácson pedig óvodákban és bölcsődékben ismétlődött meg a kellemetlen procedúra.

Június 21-én már csak a fejemet csóváltam a beregszászi bevásárlóközpontok kiürítésekor. Már nem lepődtem meg az eddig szokatlan eseményeken. A tudat, hogy a közelemben bombát keresnek, már nem volt megdöbbentő.

Különösen gonosz és szégyenletes dolognak tartom, hogy a legtöbbször olyan épületekhez érkeztek a bejelentések, ahol köztudottan sok gyermek tartózkodott. Még ha nem is találtak bombát a helyszíneken, valami célja kellett, hogy legyen az elkövetőknek – a pánikkeltésen túl – ezzel a nem mindennapi tettel.

Felvetődik a kérdés: mégis ki vagy kik és mit akarnak elérni a riasztásokkal? Egy biztos, a bombariadók nem csak minket, magyarokat veszélyeztettek, így nem csupán nekünk szólt a fenyegetés.

Remélem, mihamarabb pont kerül az ügy végére, és intézkednek az illetékesek. Elvégre, a modern technológiák korában nem jelenthet lehetetlen kihívást egy névtelen telefonáló, vagy üzenetküldő személy beazonosítása. Már ha az ember nem ölbe (vagy hátra) tett kézzel várja a megoldást.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma