Kezdőlap » Sorozatok » Kopogtató » Kopogtató: egy határidőnapló története, avagy óda az ukrán postahivatalhoz

Kopogtató: egy határidőnapló története, avagy óda az ukrán postahivatalhoz

Régóta fájt a fogam egy különleges, nálunk nem kapható határidőnaplóra, s decemberben magyarországi kedves ismerősöm meg is vásárolta nekem. Hogy minél hamarabb eljusson hozzám, postázta a címemre. És ekkor elkezdődött kicsi, alig várt naplóm hosszú, hosszú útja az 56 km-re lévő Nyírbátorból Beregszászba. Helyzetjelentés következik az ukrán posta állapotáról.

Türelmesen vártam egészen január első hetéig, ünnepek, munkaszüneti napok, az állami postán is emberek dolgoznak: az ortodox karácsony után biztosan megkapom a csomagot. Eltelt egy hét, kettő, a küldeményről semmi értesítés. Január felén is átlendülve kezdtem türelmetlen lenni, a naplómat december 21-én adták fel. Rendszeres sétacélom lett a beregszászi posta épülete, többször eredménytelenül, s mindig csomagtalanul. A dolgozók a bejáratnál feltüntetett nyitva tartási időt elég esetlegesen veszik figyelembe. Amikor végre sikerült bejutnom, felvilágosítottak: nem érkezett csomag a nevemre, úgy egyáltalán, Magyarországról az elmúlt két hónapban egyetlen csomagjuk volt (talán nem véletlenül…), azt már régen elvitték.

Értesítést továbbra sem kaptam, így reménytelen várakozásom következő fázisában segítségül hívtam a csomagkövetés menüpontot a magyar posta weboldalán. Itt értesültem róla, hogy csomagom január 9-én megérkezett Kijevbe, másnap továbbküldték, január 15-étől Munkácson van. Január 21-én, munkaidőben, próbáltam elérni mind a hat munkácsi postafiókot az interneten feltüntetett vezetékes telefonszámukon, sikertelenül. Azaz, mégse, egyszer felvették: a kakukktojás mobilszám tulajdonosa egy férfi volt, aki melegebb égtájakra küldött, mondván, hibásan szerepel a weboldalon, s ne hívogassam a privát számán.

A telefonos megoldásról lemondva tovább keresgéltem. Az ukrán posta oldalán van ugyan elveszett nemzetközi csomag bejelentésére szolgáló felület, de csak akkor fogad el panaszt, ha a küldeményt több mint három hete (!) adták postára, s még a feladást igazoló csekk beszkennelt változatát is feltöltik. Kellő elborzadás után tovább kutakodva kiderült, hogy ez csak az Ukrajnában feladott küldeményekre vonatkozik. Végül az ukrposta csetbotja (üzenetküldő robot) mentett ki: a küldemény számának megadását követően megírta, hogy az január 16-a óta Beregszászban van.

Ezen kellően meglepődve (hiszen az említett dátum óta háromszor is érdeklődtem személyesen) el is látogattam újból a postára, ahol közölték, hogy nem érkezett a nevemre, címemre csomag. A kicsit erélyesebb hangra végül előkerült egy fiók mélyéből meggyötört borítékom, az egy hónapig tartó „kézbesítést” leszámítva hiánytalanul. Az összehasonlítás kedvéért: az ismerősöm két másik csomagot is postára adott az enyémen kívül. Négy napon belül érkeztek meg. Mexikóba.

Az ügyintézés bürokratikus útvesztőiért nem kérem számon a szolgáltatót, hiszen nem a beregszászi dolgozók hibája, hogy egy magyarországi küldeménynek előbb Kijevbe, majd Munkácsra kell zötykölődnie, s csak onnan küldik tovább városunkba. Adja magát viszont a kérdés: ki felelős az értesítés hiányáért, az elkallódó, soha meg nem érkező, vagy valahol a postán hánykolódó csomagokért? Ki felelős az anyagi kárért, ami a feladót és címzettet éri (a küldeményt ajánlva, szállítási költséget kifizetve adták fel)? S ki felel a következményekért, az ügyfelek jogos bizalmatlanságáért?

Az ukrposta hivatalos oldalán olvasható küldetése, hogy ügyfeleinek minőségi, megbízható, gyors, személyre szóló szolgáltatást nyújtson. Ehhez csak annyit fűznék hozzá zárójel nélkül, hogy miután a csomagot öt napja aláírásommal hitelesítve átvettem, státusza a küldeménykövetési menüben még mindig „nem kézbesített”.

Ellenpontként álljon itt egy másik ukrajnai szolgáltató példája. Havi rendszerességgel élek a világháló felkínálta kényelemmel, hogy a fotelben ücsörögve válasszak terméket. A küldeményeket a legnagyobb belföldi csomagküldő szolgálat városi fiókjában szoktam átvenni, miután a csomagról, az esetleg fizetendő összegről, az ingyenes megőrzés határidejéről sms-ben értesítést kaptam (természetesen a szolgáltatás díjjal jár). Lehetne panaszkodni az áremelésekre ebben a szférában is, de nem érezném jogosnak: kiszámítható időn belül, nyomon követhetően, épségben megkaptam eddig még mindent, amit rájuk bíztam.

Ha esetleg külföldre kellene postáznom, szívesebben vállalnám a határátkelés nehézségeit, az akár magasabb postaköltséget, mert 5-8 munkanapon belül garantáltan célt ér a küldeményem. Ha már a postán kívül nem kínálkozik más mód a csomagküldésre, szívesebben választanék egy olyan szolgáltatót, aminél nem hónapokkal, csak napokkal kell számolnom. Bár, a legegyszerűbb talán elővenni a Kárpátalján megszokott „saját szakállra” ügyintézést: a szomszéd ismerősének az unokatestvérének a munkatársának a barátja a napokban készül arra utazni, elhozza, útba esik. Lehet, hogy morbid kissé, de még ebben az öt-hat, számomra ismeretlen emberben is jobban bízom ezentúl, mint az ukrán postában.

Kiss Julianna
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Bemutatták a digitálisan felújított Schindler listáját

Steven Spielberg Schindler listája című többszörös Oscar-díjas filmjének digitálisan felújított változatát mutatták be a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából vasárnap...

Close