Kopogtató: elfelejtettünk biciklizni?

Útjainkhoz magunk választjuk az aktuális közlekedési eszközt. S valljuk be, ilyenkor elsősorban a kényelmet tartjuk szem előtt. A kerékpárral 10-15 perc alatt megtehető távra is leggyakrabban autóval megy a lakosság nagy része, hiszen az „gyorsabb”. És a probléma itt kezdődik… Elkényelmesedett a társadalom.

Kárpátalja egy kicsiny, ám annál szebb városában, Beregszászban élek. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a megállapításommal, hogy a Vérke-parti városban néha lehetetlen nyugodtan végigmenni egyes utcákon. Nemcsak autóval, de biciklivel is nehézkes a közlekedés. És ez persze nemcsak Beregszászra jellemző. A többség kocsival megy a piacra, a hivatalba, de még a sarki boltba is. A problémával legnyilvánvalóbban még a szeptember eleji iskolakezdéskor szembesültem, amikor lakhelyünkön, a szép fasoros utcácskában is forgalmi dugó alakult ki. És ilyenkor ötlik fel bennem a kérdés, miszerint elfelejtettünk biciklizni? Minden szülő autóval igyekezett iskolába vinni csemetéjét. S igyekszik ugyanígy tenni minden reggel. A mögöttes szándékok között sokszor nem a kényszer, hanem a „megmutatom én is a menő kocsimat” gondolat áll. Mert nem igaz, hogy a két utcával arrébb lakó édesanya vagy édesapa nem tudja gyalog elkísérni gyermekét az iskoláig… De bármilyen más nagyobb ünnepnapon, vagy akár csak délidőben ugyanez a helyzet.

Jómagam is vezetek, noha ritkán ülök autóba. Helyette inkább a biciklizést választom, vagy éppen gyalogolok. Ha pedig őszinte akarok lenni, akkor nem is szívesen vezetek a város forgatagában. A reggeli és a déli időszakban szinte lehetetlen normálisan végigmenni a városon kocsival. Az utcák két oldalán leálló, parkoló autók lehetetlenné teszik a kétirányú forgalmat. Még egy irányban is nehézkes a közlekedés. A táblák – már ahol vannak – mit sem érnek. A Parkolni tilos táblák mellett ugyanúgy állnak az autók. Pedig vannak kialakított parkolók. Persze ide be kell hajtani, majd ki, ezért hát könnyebb az út szélén megállni csak úgy.

Természetesen nem azt mondom, hogy le kell tenni az autót, hiszen nagyobb távok megtételére valóban szükséges. Viszont egy-egy településen belül sokszor felesleges. Gyaloglással vagy biciklizéssel sokat spórolhatunk a jelenlegi üzemanyagárakat tekintve. A fizikailag aktív közlekedés pedig hozzájárul az egészség megőrzéséhez. A környezettudatosságról már ne is beszéljünk. Minden szempontból megfontolandó a pénztárcabarát közlekedési mód. Tehát biciklire fel! – mondhatnánk, de ezzel is csak óvatosan. Hiszen pont a napokban történt komoly közlekedési baleset a városban, melyet egy feltételezhetően ittas biciklis okozott. Pont ezért ne feledjük el, és ne feledjék el a biciklisek, hogy a közlekedési szabályok rájuk is vonatkoznak! S valljuk be, azokkal nincs mindenki tisztában. Tehát előbbi felszólításomat újra megismételve: Biciklire fel, de csak óvatosan és felelősségteljesen!

Gál Adél
Kárpátalja.ma