Kopogtató: „Én mindig ott voltam anya szívében…”

A napokban családommal Fertősalmáson hálaadó alkalmon vettünk részt a Reformáció Gyermekeiért. Eheti Kopogtatónk ennek apropóján született.

Az anyaság a legnemesebb dolog a világon. Kislánykorom óta arra vágytam, hogy édesanya legyek. Nem vezetett könnyű út a célig. A meddősség diagnosztizálása után sokszor volt könnyes a szemem, sokszor kérdeztem az Urat, hogy miért? Miért pont én ütközök nehézségekbe, akinek a legnagyobb álma volt az anyaság? Miért ott fogannak meg gyermekek, ahol nem várják őket? Próbára tett az Úr.

Majd lehiggadván, lázadásom felváltotta a kitartó imádság. Erőt kaptam az Úrtól a kezelésekhez, a műtétekhez, melyek az anyaságig vezettek. 2013-ban legnagyobb örömünkre megszületett kisfiunk, Dávid. Bár nehéz volt a teherbeesés, sok probléma volt a várandósság és a szülés alatt, de pontosan tudtuk a férjemmel, hogy mindezek ellenére szeretnénk kistestvért a gyermekünknek. Abban reménykedtünk, hogy másodszorra talán minden könnyebben fog menni. De azon ritka esetek közé tartozom, akinek a következő várandósságért is meg kellett küzdenie. Újabb műtét várt rám, aztán meglepetésként elsőre megfogant a kislányom.

2016-ban az Úr kegyelméből a mi családunkban is megszülethetett a Reformáció Gyermeke. Kisfiam, mint aki csak előre sejtette a Testvért szeretnék program létrejöttét, már egy évvel a program kihirdetése előtt kérte a kistestvért magának. Mindenképp kislányt szeretett volna. A Gólya, gólya vaslapát című gyermekdal végéhez is mindig hozzátette, hogy neki bizony kislányt hozzon a gólya. Egy vasárnapi istentiszteleten férjemmel és kisfiammal hallgattuk az igehirdetést. Molnár Lóránt tiszteletes ezen az alkalmon hirdette ki a Reformáció Gyermekei Progamot. Végtelen boldogság járta át szívemet, hiszen azon a reggelen tudtam meg, hogy várandós vagyok. S bár mindkét gyermekünk fogantatásáig sok megpróbáltatás, műtét vezetett, de abban a pillanatban tudtam, éreztem az Úr gondviselését és minden aggodalmam elszállt. Tudtam azt, hogy ha nehéz is lesz a várandósság, van aki megőriz bennünket, van akire támaszkodhatunk, aki meghallgatta imáinkat és megajándékozott bennünket. 2017 januárjában a nagyszőlősi református gyülekezetben kislányunk, Liza volt az első gyermek, aki a Reformáció Gyermekei Program keretén belül részesült keresztségben. Egyedül Istené a dícsőség. A gyermekáldás valódi ajándék. Mindenkinek szívből kívánom, hogy élje meg ezt a boldogságot, fogadják örömmel, békességgel családjukba a gyermekeket. Nincs az a nehézség, nincs az a megpróbáltatás, nincs az a fájdalom, melyet a gyermeki ölelés, mosoly ne feledtetne el.

Minap a gyermekeimmel egy barátunkkal találkoztunk, s beszélgetés közben felmerült egy olyan esemény, melyen a kisfiam még nem vett részt, mert az ő születése előtt történt. A kedves ismerősünk azt mondta, hogy: „Dávidka, te akkor még nem voltál”. Kisfiam válasza pedig ez volt: „én mindig ott voltam anya szívében”… A szemem könnybe lábadt, mindazt az örömet és boldogságot nem tudom leírni, mely átjárta lelkemet. A gyermekek érzik azt, hogy várták, tervezték őket. Sokszor szegezik ismerősök és ismeretlenek a kérdést felém, hogy nagy volt-e a testvérféltékenység mikor megszületett a kicsi? Sosem volt. Dávid kérte a kistestvért, első perctől óvja, szereti Lizát. Már most gyakorol, hogyan is kell ráadni a testvérére a papucsot, hiszen jövőre már együtt mennek óvodába és ő fog rá vigyázni.

Kedves Olvasók, csak arra bíztathatom Önöket, hogy engedjük megszületni a Reformáció Gyermekeit!

Bocskor Szedlákovics Zita
Kárpátalja.ma