Kopogtató: idegenek
A magyar nyelvű oktatás megőrzéséért folytatott, több mint két éve tartó küzdelem fontos pontjához érkezett ezen a héten: a pedagógusszövetség kezdeményezésére, a kárpátaljai magyar oktatásban dolgozó szakemberek széles körű bevonásával elkészült az a tervezet, amely az új oktatási törvény által előirányzott kereteken belül, elsősorban az órák átcsoportosításával segítené elő, hogy az anyanyelvi oktatás ne sorvadjon el. A magyar pedagógusok emellett ragaszkodnak annak a ténynek a józan ésszel belátható igazságához, hogy a kárpátaljai magyarok nem idegenek, hanem őshonosak a szülőföldjükön, s ennek megfelelő alkotmányos jogok illetik meg őket.
Ukrajnában hamarosan elkészül a nemzeti alaptanterv, a munkafolyamat során kidolgozták az államnyelv kisebbségi iskolákban történő oktatásának szempontrendszerét. A projekt vezetői azt kérték a kárpátaljai magyar oktatás szakmai vezetőitől, hogy véleményezzék a tervezetet. Remény mutatkozik tehát arra, hogy végre érdemi szakmai párbeszéd kezdődjön az államnyelv oktatásának új lehetőségeiről, s a korábbinál eredményesebb módszereket dolgozzanak ki a kisebbségi iskolák tanulói számára.
Mindkét munkaterv kapcsán felvetődhet a kérdés: vajon lesz-e politikai akarat a szakmai szempontok figyelembevételére, az aktuálpolitikai játszmák felett álló, észszerű döntések meghozására?
Az elmúlt hét teljesen más jellegű, nem várt következményekkel járó eseménye volt az ukrán állampolgárok hazaszállítása a koronavírus-járvány gócpontjának számító kínai Vuhan tartományból. A betegség jeleit egyelőre nem mutató, egészségesnek mondott emberek elhelyezése elképesztő társadalmi indulatokat keltett. A kelet-ukrajnai Novi Szanzsari település közelében kövekkel dobálták meg a hazaérkezőket szállító buszt, útzárral próbálták megakadályozni, hogy az evakuáltakat a helyi szanatóriumba vigyék, a felbőszült tömeg a rendőrökkel is összecsapott. Az erőszakos cselekmények keltette döbbenetet azonban alighanem felülmúlta annak a videofelvételnek a hatása, amelyen az egyik lembergi kórház dolgozói éneklik hálatelt szívvel az ukrán himnuszt, mert kimenekített honfitársaikat végül nem az ő intézményükben helyezték el.
A jóérzésű civil többség természetesen azonnal elhatárolódott a szolidaritás teljes hiányát mutató megnyilvánulásoktól. Az egyházi vezetők együttérzésre és irgalomra intették az embereket. Megszólalt az elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter-helyettes is, legtovább pedig az egészségügyi miniszter ment, aki ideiglenesen beköltözött Novi Szanzsari szanatóriumába, hogy ezzel is kifejezze szolidaritását és bizonyítsa a helyzet veszélytelenségét.
A helyzet talán tényleg másképp veszélyes, mint ahogy azt a galíciai ápolónők és a bátor buszdobálók gondolják. A leegyszerűsített hiedelmeknek óriási mozgósító erejük van. Ebben az esetben a halálos járvány képzete bizonyult ilyennek, de egy lózungokkal etetett, érzelmekre ható üzenetekkel fanatizált és a sajáttól eltérő értékrend, nyelv, identitás elleni türelmetlenségre kondicionált tömeg bárhol, bárkiben felismerheti az idegent, az ellenséget.
H. T.
Kárpátalja.ma