Kopogtató: lyukas az erdő

A nyugat-ukrajnai áradásoktól hangos a sajtó. A megáradt Tisza Huszt és Rahó között még az utat is elmosta. Napok óta a víztengerről készült fotók és videók terjednek a közösségi oldalakon. Sofőrök, helyi lakosok készítettek felvételeket a hömpölygő áradatról. A sártenger beborítja az utakat, a vetést. A víz elmossa a hidakat, gátakat. A vastagnak és minőségesnek aligha titulálható útburkolat nem bírja tovább állni a sarat, több helyen beomlik. A járhatatlan utak több települést zárnak el a külvilágtól.

Hátborzongató hírek, szörnyű felvételek, melyek láttán hálát adhatok, hogy nem az én lakhelyemen történik mindez. Aztán ott van a rengeteg vélemény és hozzászólás, mely szerint az erdők kivágása az oka mindennek. Mondanak valamit! A szakértők is úgy vélik, hogy a sok eső mellett az áradások egyik kiváltó oka az illegális fakitermelés, melynek üteme egyre csak nő. A Kárpátok erdői egyre kevesebb területet foglalnak el. Pedig most magunk alatt vágjuk a fát, a szó szoros értelmében.

A világon százezer hektárokban mérik az erdők eltűnését évente. A Földön például 46 százalékkal kevesebb fa található ma, mint 12 ezer évvel ezelőtt. Egy nagy tölgyfa napi 500 liter vizet képes felszívni, de más óriásfák akár ennek az ötszörösét is képesek elfogyasztani. Azt hiszem, ehhez nem kell egyebet hozzáfűznöm. Ha nincs fa, nincs, ami felszívja a sok vizet, mely így az utakra, mezőkre kényszerül, és ott folyik, hömpölyög tovább, ahol utat talál magának.

A szülőfalumba bevezető út két erdő között fut. Amikor édesanyámat látogatom meg, és elhaladunk a rengeteg mellett, mindig lelassítok az autóval, mert szeretem az erdő friss illatát. De mindannyiszor megjegyzem, hogy sajnos „lyukas” az erdő. Végignézek a lénián, vagy csupán mélyebben a fák közé, és világosságot látok. Számtalan helyen erdőirtás. Ugyanezt tapasztalom gombázás közben is: ahol évekkel ezelőtt vígan szedtük az erdő termését, ott most kisebb-nagyobb irtásokat találtunk. Persze, tudom én, ki kell vágni a beteg fákat stb. De ennyi sokat?

Így aztán idővel ne sírjon senki, hogy jön az ár. Kiirtjuk azt, ami felszívná a vizet. Olyan mennyiségű vizet, amit ép ésszel elképzelni is nehéz.

Az ember arra teremtetett, hogy összhangban éljen a természettel. Ez a lételemünk. Ha a fákra nézek, megnyugszom. Beszippantva a friss levegőt, egy kis időre eltűnik a stressz, a gond. Kivágás helyett ültessünk inkább fát! Minél többet! A veszteséget pótolni ugyan nem tudjuk, de valamit tehetünk az enyhítéséért. Ültess hát, te is fát!

Gál Adél

Kárpátalja.ma