Legendák Kárpátalján: A Bliznyica legendája

Rovatunk rendszeres Olvasói már számos alkalommal találkozhattak a vidékünk felett őrt álló magaslatokhoz, a Kárpátok hegyvonulataihoz kapcsolódó történetekkel.

Első ízben magának a Kárpátoknak a kialakulásáról szóló legendát osztottuk meg Önökkel, s így megelevenedhetett lelki szemeink előtt az itt élő népnek, népeknek oly igen a szívéhez nőtt méltóságteljes magaslatok kialakulása, sőt, szó szerinti kiemelkedése. A későbbiek során pedig a Hóvár, avagy ismertebb nevén a Hoverla égbe nyúló csúcsának történeteit tártuk a portálunkra látogatók s a nagyvilág elé. Ám nemcsak a Hoverlát övezi szép szerelmes történet, más csúcsokról is mesélnek a hegyek között élők. Most a – szerény véleményem szerint – egyik legszebb, és ugyanakkor legszomorúbb történetet hoztam vasárnapi olvasnivaló gyanánt: a Bliznyica, vagyis az Ikerhavas legendáját. Bliznyica az Ukrán Kárpátok, a Szvidoveci hegygerinc egyik legszebb hegycsúcsa. A rahói járási Kőrösmezőtől nem messze található, 1883 m magas hegy kedvelt turisztikai célpont. De a száraz adatok helyett én szívesebben kínálom a már említett legendát. S ahhoz mi egyebet is kívánhatnék, mint kellemes olvasást? A többi majd úgyis jön magától…

„Valamikor régen-régen, a Petrosz hegy közelében élt egyszer egy hucul család. Egyik nyáron vendégek érkeztek hozzájuk: egy házaspár két ikerfiúkkal együtt. A hucul családban gyönyörű leányka növekedett. A két család beszélgetései során kiderült, hogy mind a két családban növekvő gyermekek egy évben és egy napon születtek. A leányka meg az ikertestvérek gyakran találkozgattak, sétálgattak a Petrosz közelében. A fiúk beleszerettek a hucul lányába, s a leánynak is tetszettek a fiuk, egyik szebb volt mint a másik. A fiúkat gyötörte a határozatlanság, ám kis idő múlva titokban mindkét testvér szerelmet vallott a leánynak. A szülőknek nem lett volna ellenére, ha lakodalomra kerül a sor, de hogy melyik fiúhoz is menjen a lány, azt magának a lánynak kellett eldöntenie. A leány nem tudott dönteni. Végül így szólt az ikerpárhoz: »Annak adom a szívem, s egyúttal feleségül is megyek hozzá, aki selyemvirágot hoz nekem«. A fiúk sokáig keresték a kívánt virágot, de nem találták. Egyszer aztán felmentek a havasokba, ahol útjukba akadt egy öreg pásztor. Elmondták neki bánatukat. A pásztor szárított havasi gyopárt (ez a valódi neve a selyemvirágnak) ajánlott fel nekik, de a fiúk elutasították, mondván, nem illik egy gyönyörű leánynak hazudni ily nemes dologban. Ekkor az öreg rámutatott a sziklás hegyre: »Ott a magasban nől a havasi gyopár. De leszakítani közületek csak a legbátrabb és a legerősebb tudja. A sziklákra feljutni sok erőfeszítésetekbe fog kerülni. És ez még nem minden! A virágokat gyönyörű tündérlányok őrzik. Csak úgy ajándékoznak meg titeket a virággal, ha cserébe örökre velük maradtok a hegyi királyságban. Ellenkező esetben ledobnak titeket a csúcsról«.
A szerelmes fiúk azonban nem ijedtek meg. A sziklákra vezető út hosszú és nehéz volt, ám végül rátaláltak a keresett virágra. Ekkor egymást előzve siettek a virághoz, közülük az egyik el is érte azt. Ám abban a pillanatban tündérek tekeredtek köréjük, azt kérték, hogy a fiúk maradjanak ott velük. De az ikerpár hűséges volt a hucul lányhoz. A tündérlányokat düh fogta el, így szóltak az ifjakhoz: »Nem lesz szerencsétek az életben«. Hirtelen a virághoz közelebb álló fiúnak a lába alól megmozdult a szikla, s a fiú, magával rántva testvérét, lezuhant az irdatlan szikláról.
A leány sokáig várta a fiúkat. Nyugtalanság lett úrrá rajta, útra kelt hát, hogy megkeresse őket. A havasokban találkozott az öreg pásztorral, aki elmondta a lánynak a fiúkkal való találkozást, megmutatta a sziklákat is, melyeket meghódítani indultak. A leány felérve a magaslatra szembesült a tragédia nyomaival. Bánatának terhét nem tudván elhordozni, a mélybe vetette magát.
A hegycsúcsot az arra lakók a testvérpár s a leány történetének emlékére Bliznyicáknak, azaz Ikreknek nevezték el.”

(A legenda megtalálható a www.rakhiv.com weboldalon.)

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma