Legendák Kárpátalján: A japáncseresznye és Kárpátalja

Azt hiszem, abban vita nélkül megegyezhetünk mindenkivel, hogy Kárpátalja gyönyörű. De tényleg. Mindig, minden évszakban.

Ilyenkor perszer nem feltétlenül világszínvonalú úthálózatára gondolok. De a sok tökéletlenség ellenére Kárpátalja páratlan hangulatú, szépségű vidék. Legyen szó perzselő nyárról vagy színes faleveleket kergető őszről, itt mindig akad látnivaló. Vagy ott a tél, amely vakító hótakarójával még a tökéletlenségeket is elfedi: tabula rasa… De –szakura sz bevallom, meglehetősen elfogult – véleményem szerint Kárpátalja ilyenkor, tavaszi ébredésében a leggyönyörűbb. Ahogy éled fű, fa, virág a falvak kopott kerítései mögött, ahogy kacsingat a piros tulipán, ahogy elárasztja a levegőt az orgona nehéz illata… S ha valaki járt már erdőt, hegyet e szép időben, annak pláne nem kell magyaráznom, mire is gondolok. Ami azt illeti, a tavasz azért is szerepel előkelő helyen kis otthonunk életében, mert ilyenkor érkezik ide a legtöbb vendég, turista. Ugyanis nemcsak a tulipán az, amely mosolyog nálunk az emberekre. A rendszerint április közepétől május elejéig tartó szakura, avagy másik nevén japáncseresznye virágzása ellenállhatatlan csábítást jelent úgy az itt élők, mint a távolabbról érkezők számára.
Az említett időszakban megyeszékhelyünk, Ungvár gyakorlatilag szó szerint valamiféle elvarázsolt kerthez lesz hasonló: az egzotikus növény itt terjedt el a leginkább. A városban közel 2000 szakura virágzik évről évre, s a rózsaszín virágfelhő már-már ikonikus jelentéssel bír életében. A különleges látvány minden tavasszal turisták ezreit vonzza vidékünkre, hiszen Ungvár városában található Európa legnagyobb szakura fasora, mely az Ung folyó Pravoszláv és Kijevi parti útjain húzódik. Ám ha folytatódik a jelenlegi tendencia a szakura csemeték terjedésében, lassan egész Kárpátalja egyetlen mámorító, rózsaszín, ellenálhatatlan virágfelhő lesz. Idén a szokottnál korábban indult virágzásnak minden, a növények buja vadsággal űzték el a hosszantartó furcsa rossz időt, s így mostanra, április elejére már a japáncseresznye is teljes pompájában virít. A szakuraTávol-Keleten úgy tartják, a virágok a tisztaságot s az élet mulandóságát jelképezik rövid, mindössze egyhetes életükkel. Ungváron április 22-e és 27-e között a szakurák virágzását különféle rendezvényekkel ünneplik majd, én pedig most megosztom Önökkel, hogyan is került ez az ártatlan szépségű növény az otthonunkat jelentő Kárpátaljára:

„Egy alkalommal egy japán küldöttség I. Ferenc József osztrák császárnak szánt ajándékai között japáncseresznyefák is voltak. Mivel a delegáció útja Kárpátalján át vezetett, egy éjszakát Munkácson kellett tölteniük.
Munkácson pillanatok alatt szárnyra kapott a szenzációs hír, hogy a japánok valamilyen nagyon értékes meggyfajtát visznek az osztrák császárnak. Így aztán nem túl meglepő, hogy az „élelmes” helyiek éjszaka elloptak néhány fácskát, melyeket később Ungváron el is adtak, mint különleges gyümölcsfákat.
Azóta van Ungváron szakura, és gyönyörködteti az emberek szemét és lelkét, ám semmi esetre sem táplálja a testet, mivel a gyümölcsére hiába vártak az ungváriak”.

A legenda ugyan igen meggyőző, a valóságtól azonban jelentősen különbözik. Az első szakura-csemetéket az 1920-as években ültették Ungváron. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó. Ez a terület akkoriban mocsaras volt, kevés növény maradt meg e helyen – a japáncseresznyefák azonban elterjedtek, s ma már nehéz lenne elképzelni Ungvárt tavasszal a rózsaszín virágcsodák nélkül.
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma