Legendák Kárpátalján: Mulatság a huszti várban

Ismételten egy korábban általunk már két ízben is bemutatott építményt, illetve az azt övező újabb legendát hoztam Legendák Kárpátalján című rovatunk olvasóinak.
A huszti vár a kárpátaljai várak sorában kiemelt fontossággal bír, annak ellenére, hogy mára valóban csak a romjai maradtak fenn a hajdanán szebb időket látott építménynek. Az Erdély kapujaként emlegetett erődítményt az 1766-ban falait sújtó tűzvész után ugyanis soha nem építették újjá. Pedig megérdemelné… Hiszen vidékünk védelmében egykor stratégiailag igen fontos szerepet töltött be, a mohácsi vész után az Erdélyi Fejedelemség kulcsfontosságú erődítménye lett, s a Rákóczi-szabadságharc egyik központjaként is ismert – már ha csak úgy dióhéjban foglaljuk össze a huszti vár talán legfontosabb tudnivalóit. Ám ha azok a romos falak beszélni tudnának…! Talán következő történetünkből is még több érdekesség, különleges mozzanat is megelevenedhetne lelki szemeink előtt…

„Nagy mulatság állt a vár udvarán, szépen szólt a tárogató és a hegedű, fényes vendégeket ünnepeltek Huszt lakói: Thököly Imre grófot, Felső-Magyarország fejedelmét és jegyesét, a szomszédos Munkács várának úrnőjét, a „liliomszépségű” Zrínyi Ilonát. Pazar ünnep volt ez, hisz ekkor jelent meg Huszt várában először a kuruc fejedelem. Javában folyt a lakoma, szép versekben énekelték meg Thököly hőstetteit, Zrínyi Ilona nemes lelkűségét és a kis Rákóczi Ferenc jövendő dicsőségét, amikor gróf Bercsényi Miklós, Ung vármegye főispánja az ablakból kitekintve észrevette, hogy sereg közeledik lóháton a vár felé, nagy porfelhőbe burkolózva.
Vége lett a mulatozásnak, harci riadót fújt a tárogatós, s egy perc alatt fegyverben állt az egész várbeli kurucság, élén Thökölyvel. Csak mikor már szemben állt egymással a két csapat, akkor jött a meglepetés, s ismerte fel egymást a két kuruc vezér: Thököly átölelte és megcsókolta a vendégsereg vezetőjét, Csépes Jánost, az ungvári kurucok híres katonáját, Bercsényi kurucainak legkedvesebbikét. Fölvezették őt a várba, ahol tovább folytatták a mulatozást. A kuruc vitéz ünnepi szavak kíséretében átadta a nászajándékot a dicső mátkapárnak: szép selyem öltözéket a nagyasszonynak, s a fehér paripát a kis Rákóczi Ferenc ifjú úrnak, hogy majd azon ülve menjen a csatába és üsse, vágja a labancot.”
(A legenda megtalálható a www.karpatinfo.net weboldalon.)