Kezdőlap » Sorozatok » Legendák Kárpátalján » Legendák Kárpátalján: Salánk és a Nagyságos Fejedelem
salank

Legendák Kárpátalján: Salánk és a Nagyságos Fejedelem

Nagyszőlőstől mintegy 18 kilométerre található Salánk.salank

Ezt a hagyományőrző, békés falut 1332-ben említik első ízben krónikáink Salanch néven. Az Árpád-korban kiváltságos település. Hajdan Ugocsa vármegye legtermékenyebb s legnagyobb határa volt a salánki. Arról is nevezetes, hogy 1711-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem itt tartotta utolsó országgyűlését. A helyiek büszkék múltjukra, a hagyományokat ápolják, a történelem Salánkot is érintő eseményeit nem feledik.
A községen halad keresztül az öreg, döcögős Nagyszőlős–Komlós útvonalú kisvasút. A helyiek csak Zsuzsinak hívják a turistalátványosságnak számító rozoga járművet, mely számos hiányossága – helyenként hibádzik egy-két ablak, rossz a fűtése – ellenére hozzátartozik a környékbeliek mindennapjaihoz.
A község egyik messze földön híres nevezetessége a salánki hordó. Több évszázados múltra tekint vissza a helyi bodnármesterség. Itt valaha száznál is többen foglalkoztak hordókészítéssel. Napjainkban is sokan megmaradtak e mesterségnél, s tovább viszik a „csali csobolyó” készítésének titkát.
Ha hagyományőrzés, akkor itt az ideje megemlítenünk a helyi mondákat. Értelemszerűen a Nagyságos Fejedelemhez kapcsolódnak ezek a történetek, melyeket most közreadunk.

Rákóczi utolsó országgyűlése
Rákóczi Salánkon tartotta utolsó országgyűlését. A szőlőhegy aljában épült kastélyban szállt meg, melyet később, 1717-ben krími tatárok gyújtottak fel. A pince azonban megmaradt, ma is használható. A nép Rákóczi-pinceként emlegeti, ezáltal is megőrizve a fejedelem Salánkon tartózkodásának emlékét.
A hagyomány szerint a fejedelem az országgyűlést a Hömlöc-hegy tetején, az erdő közepén tartotta. Onnan be lehetett látni fél Magyarországot. Asztalként egy hatalmas, lapos tetejű, kerek formájú követ használtak. Ezen a kőasztalon írta le Rákóczi az utolsó rendeleteit, leveleit a nemzethez, s itt szólította fel a népet hűségre, hitre, reményre.
Meg is fogadta a nép Rákóczi kérését, tűzbe-vízbe ment volna érte, csak jött volna vissza még egyszer a fejedelem.
A kő ma is ott van a hegy tetején, megnézheti akárki.
Más változatban: Ugyancsak a helyi néphagyomány szerint a Hömlöc-hegyen lévő nagy kődarab a rajta levő bemélyedéssel azt mutatja, hogy itt „ugratott lovával a Nagyságos Fejedelem”.

Mikes-kútja
Rákóczi maradék kurucaival kis csapatokban szétszóródva Salánk határába ért. A Szalván kellett átkelniük a Kővár-domb melletti hídon. A híd rozoga volt. A fejedelem elöl vágtatott, s a lova megbotlott a fahídon, majdnem leejtette lovasát.
Kissé odébb a Szalva vizében megitatták a gőzölgő lovakat, s amint a fejedelem a folyó partján felfelé kaptatott a lovával, rálépett a ló egy nagy kőre, melyből sok volt azon a tájon. A domb alján még ma is található jó néhány. A kőben ott maradt a ló lábnyoma. Ezeket a köveket az emberek megtalálták és ereklyeként őrizték.
Mármost ivóvíz után kellett nézni. Nem volt könnyű találni, mert a környék erősen mocsaras volt. Mikes Kelemen talált rá a domb aljában egy kristálytiszta vizű forrásra. Bemerítette kalapját és úgy vitt vizet szeretett gazdájának.
Rákóczinak igen megízlett a víz, s míg Salánkon tartózkodott, annak a forrásnak a vizét fogyasztotta, s mindig Mikes Kelemen volt a vízhordó.
A forrást róla nevezték el Mikes-forrásnak, vagy ahogyan itt mondják: Nyikes-forrásnak.
Később kutat építettek rá, mely szintén Mikes nevét kapta. A dombot, amelynek a lábánál a kút található, ma is Mikes-dombnak hívják.

Rákóczi menekülése
Egy véres ütközet után Rákóczi Ferenc labanc üldözői elől Salánk felé vette útját. Lova már félig kifulladva érte el a Salánk hegyét. Amint visszanézett, hát látja, hogy üldözői hamarosan utolérik.
Azonnal cselekedett. Megfordította lovát és a falusi kovácshoz irányította. A kovácsot megkérte, hogy amilyen gyorsan csak teheti, fordítsa meg lovai lábán a patkót, hogy azok, ha előre megy, hátrafelé, azaz ellenkező irányba mutassák a nyomokat. A kovács fél szóból is értett. Úgy is tett, teljesítette a fejedelem kívánságát. Aztán Rákóczi felpattant a lovára és nekivágott a Salánki-hegynek. Át is jutott rajta. A hegy lábához értek a labancok is, de ott megfordultak, mivel a nyomok visszafelé vezettek. Így sikerült Rákóczinak megszabadulnia üldözőitől.
A Salánki-hegyen még most is látszanak egy nagy kőben a patkónyomok.

(A legenda megtalálható a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in legenda
kapolna domb tecso
Legendák Kárpátalján: A técsői Kápolna domb

Legendák Kárpátalján sorozatunk látogatói Técsőről, a Felső-Tisza-vidék gyöngyszeméről már olvashattak portálunkon.

Close