Magyar feltalálók: Bay Zolátn és a méteres

Ki mondja meg, hogy miért egy méter az egy méter? Miért éppen 100 centiméter az egy méter? Miért méterben mérjük a távolságot?… Gyerekkoromban többször gondolkodtam ezeken a kérdéseken. Matematikai magyarázata és fogalma persze ismert: a méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt megtett út hossza. Így tanultuk. A definíciót egy, az Egyesült Államokba menekült magyar fizikus, Bay Zoltán alkotta meg. Tehát az ő érdeme, hogy ma a métert használjuk a hosszúság mérésére.

Bay Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1900-ban született Gyulaváriban – olvashatjuk az sztnh.gov.hu oldalon. Elemi iskolái után a Debreceni Református kollégiumba került. Itt sokáig nem tudta eldönteni, hogy a művészetnek vagy a természettudománynak szentelje életét. Mindkettő nagyon érdekelte. Eötvös Lóránd munkásságát tanulmányozva azonban eldöntötte, hogy fizikus lesz. A Pázmány Péter Tudományegyetemet (ma Eötvös Lóránd Tudományegyetem) végezte. Érdeklődése már az egyetemi évei alatt az akkor „új fizikának” számító atomfizika felé fordult. Doktori disszertációját is ebben a témában készítette. Ezek után négy évet töltött Berlinben. Az ifjú Bay Zoltán szempontjából nem volt közömbös, hogy Berlinben dolgozott sok, az akkori tudományos életben meghatározó természettudós – többek között Max Planck, Albert Einstein, Erwin Schrödinger, Max Laue. Itteni kísérleteivel és kutatásaival kimagasló eredményeket ért el. Ennek köszönhetően hazatérve a Szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének oktatójává nevezték ki. A külföldi példákat követve itt is rendszeresen tartott fórumokat és vitaüléseket az elméleti és gyakorlati fizika aktuális problémáiról.
1936-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója hívta meg a társaság kutatólaboratóriumának vezetésére. Bay Zoltán elfogadta a meghívást, és itt dolgozott egészen 1948-ig. A hely előnyt jelentett számára, hiszen a szűkös körülmények és a szegényes felszerelés, a nehéz anyagi körülmény, mely a legtöbb laboratóriumot akkoriban jellemezte, itt nem volt jelen. Az anyagi háttér megvolt, a fizikus pedig ki is használta ezt. Két évvel később megszervezte a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Atomfizika Tanszékét, s folytatva kísérletsorozatát, létrehozta az első radarkapcsolatot a Holddal. Gyerekkori érdeklődését váltotta ezzel valóra, hiszen már fiatalon távcsövet készített, mellyel láthatta pl. a Jupiter holdjait. Felnőtt korában pedig, amikor anyagi körülményei és lehetőségei adottak voltak, rögtön szeretett volna távolabbra érni. Elsőként a Holdig. Elméletét hamar átültette gyakorlatba is, és 1946 februárjában társaival bejelentették, hogy próbálkozásaik sikerrel jártak. A kísérlet lényege az volt, hogy a Földről a Holdra küldött radarjelek visszaverődését érzékelték, maga a kísérleti technika pedig a radarcsillagászat alapjává vált. Jelentősége: ez volt az első alkalom, hogy az ember „elért” egy Földön kívüli objektumot.
Bay Zoltán a II. világháború után a kedvezőtlenül alakuló társadalmi viszonyok hatására kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Amerikában először a George Washington Egyetem kutatóprofesszoraként tevékenykedett. A kísérleti fizika professzora lett. A lézer köztudatba kerülésével Bay figyelme is az új felfedezés felé fordult. A fénysebesség mérésének új lehetőségét látta benne. Kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló egységes idő-hosszúság bevezetésén. Először 1965-ben javasolta, hogy a méter távolságegységet alapozzák a pontosabban mérhető fénysebességre. Számtalan kutatást végzett a fénysebesség állandóságával kapcsolatban. Rengeteg publikációjában érvelt elmélete mellett, míg végül az 1983-as párizsi nemzetközi konferencián elfogadták elméletét, melyet csak Bay-elméletnek neveznek. Lényege a következő: a méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt megtett út hossza – ahogy ezt már fent is említettük.
A műszakilag és tudományosan is rendkívül érdekes Hold-radar kísérlet mellett Bay egyéb munkái, találmányai is a műszaki fejlődés mérföldköveinek számítanak. Az általa kifejlesztett elektronsokszorozó-csöveket még ma is igen sokoldalúan használják, például részecskeszámlálásra, de a múlt század első felében, amikor még félvezető eszközök nem léteztek, erősítő kapcsolásokban is alkalmazták. Vagy említsük meg a szintén Bay nevéhez fűződő nagynyomású gázkisülési csöveket, melyek – továbbfejlesztve – korunk autólámpáit adják.
Életművéért számos kitüntetésben részesült: tiszteletbeli doktor, zászlórend és a többi. Érdekességként pedig fejezném azzal, hogy még Jeruzsálemben is megemlékeztek tetteiről. Bay 1944 nyarán a Tungsram (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.) műszaki igazgatójaként tizenhárom zsidó ember életét mentette meg. Emlékét egy olajfa őrzi az Igazak Kertjében.

Gál Adél

Kárpátalja.ma